Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.

Irományszámok - 1931-107. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése fegyelmi vétséggel gyanúsított Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

554 107. szám. Nem lehet fegyelmi eljárást indítani főispánok ellen, nem lehet fegyelmi eljárást indítani kormánybiztosok ellen és nem lehet fegyelmi eljárást indítani pl. Budapest székesfőváros főpolgármestere ellen sem, holott a főpolgármestert Budapest székesfőváros törvényhatóságának közgyűlése, tehát önkormányzati testület választja meg. Mindezen köztisztviselők tiszte a politikai bizalmon alapszik és ha a bizalom megrendül, vagy működésük alatt e köztisztviselők oly cselekményt, esetleg oly szabálytalanságot követnek el, amely fegyelmi eljárás alá tartoznék, akkor a felettes hatóságnak rendelkezésére áll a megbízás alól való felmentés, anélkül, hogy a fegyelmi eljárást le kellene folytatni. Természetesen ilyen esetben is mindenkor nyitva áll a felettes hatóságnak az az út, hogy ha büntetendő cselekményt talál, akkor az ügyet bűnvádi útra terelje. A politikai államtitkár fogalmát a miniszterek felelősségéről szóló 1848. évi III. t.-c. nem ismeri. Politikai államtitkár, mint ilyen, közjogunkba az összeférhetlenségi törvény alapján került bele, —- megkülönböztetésül az adminisztratív államtitkártól. Ismeri ezt a közjogi megkülönböztetést még a képviselőház házszabálya is. Abban az esetben, ha a mentelmi bizottság többségének álláspontját elfogadnék, akkor felmerül az a kérdés, vájjon mi lenne a helyzet akkor, ha olyan politikai államtitkár ellen kellene eljárni, aki a nyugdíj megállapításához szükséges három évi szolgálati idővel nem rendelkezik. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben fegyelmi eljárást indítani nem lehet, már pedig lehetetlen, hogy valamely jognak a gyakorlása ugyanolyan beosztású köztisztviselőre attól tétessék függővé, hogy a nyugdíjjogosultsága fennáll-e, igen-e vagy sem. Ha a mentelmi bizottság többségének álláspontját tennők magunkévá, abból az is következnék, hogy fegyelmi eljárást lehet indítani aktív szolgálatban lévő politikai államtitkár ellen is és elképzelhető a többségi álláspont szerint az, hogy fegyelmi eljárás alá tartozó cselekmény esetén a politikai államtitkár ellen valamely miniszter fegyelmit kíván indítani anélkül, hogy valamely elkövetett szabálytalanság miatt a legmesszebbmenő következtetést vonná le a miniszter, a politikai államtitkárnak a felmentését. A politikai államtitkárt, főispánt, főpolgármestert, általában az különbözteti meg, mint már fentebb előadtuk, más köztisztviselőtől, hogy míg más köztisztviselőt állásvesztésre csak fegyelmi úton lehet ítélni, addig a politikai bizalom letéteményeseként szereplő köztisztviselőket állásuktól fel lehet menteni fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül is. Nyilvánvaló tehát a fentiekből, hogy mentelmi jog felfüggesztésének jelen esetben egyrészt azért sincsen helye, mert a megkeresés nem illetékes hatóságtól érkezett, másrészt, mert fegyelmi eljárás lefolytatásának nincs helyé és így politikai zaklatás esete a megkeresésnek ebben a formájában igenis fennforog. Zaklatás esetét látjuk fennforogni azért is, mert Hankó Elemér és Angyal Kálmán miniszteri tanácsosok ellen lefolytatott fegyelmi eljárás során már fegyelmi ítélet hozatott és abban oly ténymegállapítás történt, amely kihat Dréhr Imre fegyelmi eljárására is. Nemcsak a józan logika követelménye, hanem a törvényszerű eljárás is az lett volna, hogy mielőtt Hankó Elemér és Angyal Kálmán népjóléti miniszteri tanácsosok ellen a fegyelmi eljárás befejeztetett volna, amennyiben egyes ténykedéseknél hivatkozás történt Dréhr Imre politikai államtitkár utasítására, ennek az utasításnak fennforgása tisztázandó lett volna és csak az idevonatkozó vizsgálat megtörténte után lehetett volna érdemleges eljárást lefolytatni. Minthogy a Hankó Elemér és Angyal Kálmán ellen lefolytatott fegyelmi eljárás során hozott ítélet indokolásából az tűnik ki, hogy okirathamisítás, csalás, hűtlen kezelés és más büntető cselekmények is fennforognak,