Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.

Irományszámok - 1931-107. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése fegyelmi vétséggel gyanúsított Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

107. szám. 547 számolásokat készítsenek, hivatalos iratokba és könyvekbe tudatosan valótlan adatokat vezessenek be. Az említett két tisztviselő fegyelmi ügyében eljárt fegyelmi bizottság megállapítása szerint Dréhr Imre nyugalmazott államtitkár, országgyűlési képviselővel szemben egy esetben egyszerű szolgálati vétség, öt esetben súlyos szolgálati vétség, tíz esetben pedig a legsúlyosabb szolgálati vétség alapos gyanúja merült fel. A megkeresés kijelenti, hogy ezekben az esetekben a tényállás a vizsgálat során kihallgatott tanuk vallomásából, az iratokból és magának Dréhr Imre nyugalmazott államtitkár országgyűlési képviselőnek a nyilatkozataiból megállapítható. A megkereséshez másolatban csatolva vannak azok a fegyelmi ítéletek, melyeket a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter a fegyelmi eljárás lefolytatása és a m. kir. pénzügyminisztérium kebelében alakított fegyelmi bizottság véleményének meghallgatása után dr. Hankó Elemér és dr. Angyal Kálmán miniszteri tanácsosok ellen hozott. A megkeresésből, a csatolt ítéletekből és az előadó által betekintett fegyelmi iratokból megállapítható, hogy a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter Dréhr Imre nyugalmazott államtitkár, országgyűlési képviselő ellen a népjóléti és munkaügyi minisztériumban politikai államtitkári minőségben teljesített szolgálata alatt állítólag elkövetett fegyelmi vétségek miatt kíván fegyelmi eljárást folytatni. A mentelmi bizottság a képviselőház állandó gyakorlatának megfelelően a megkeresés elbírálásánál vízssalat és megfontolás tárgyává tette, hogy a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló megkeresés illetékes hatóságtól érkezett-e, a megkeresés tárgya olyan cselekmény-e, mely fegyelmi vétség megállapítására alkalmas lehet, van-e alapos gyanúok a fegyelmi vétség elkövetésére s így a panaszolt cselekmény és a képviselő személye közötti összefüggés megállapítható-e s ebből kifolyólag nem forog-e fenn zaklatás esete. Annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett-e, azt kell vizsgálni, hogy a politikai államtitkár hivatali szolgálatának tartama alatt köztisztviselő-e, hivatali cselekményeiért tartozik-e felelősséggel és milyen felelősséggel, továbbá, hogy nyugdíjazása esetében hivatali tevékenységeért felelősségre vonható-e és melyik a felelősségre vonásra hivatott hatóság. A mentelmi bizottság mindenekelőtt megállapítja, hogy törvényeink az államtitkárok között sem az alkalmazás feltételei, sem működési körük, sem a szolgálati, fegyelmi vagy büntetőjogi felelősségük szempontjából nem különböztetnek. Az államtitkári állást törvény nem is szabályozza, hanem a parlamenti kormányrendszer behozatalával a gyakorlatban alakult ki annálfogva, hogy a mindenkori költségvetési törvények államtitkári elnevezés alatt minden minisztériumban egy vagy több köztisztviselői állást rendszeresítettek. Ugyancsak közjogi gyakorlat alapján alakult ki az az álláspont, amely szerint egyes minisztériumoknak egyik államtitkára a politikai államtitkár elnevezést nyerte, tekintettel arra, hogy a kialakult gyakorlat szerint az egyik államtitkár a minisztert nem annyira tárcája igazgatásában, mint inkább országgyűlési tevékenységében helyettesíti. Ennek a tevékenységnek lehetővé tételét célozza az összeféjhetlenségről szóló 1901 : XXIV. t.-c. 1. §-a 2. bekezdésének 2. pontja, amely a köztisztviselőnek a képviselői megbízatással való összeférhetlenségét megállapító általános szabály alól kifejezetten kiveszi mindegyik miniszteri tárcának egy-egy államtitkárát. Annak a lehetőségét, hogy a minisztériumok egy-egy államtitkára országgyűlési képviselő lehessen elismerik továbbá az állami alkalmazottak nyugellá69*