Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-5. Törvényjavaslat a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról
5. szám. 25 összhangban mai jogunknak azok a szabályai, amelyek a behajthatatlanság miatt elzárásra átváltoztatandó pénzbüntetésre nézve a büntetés helyébe lépő elzárás leghosszabb tartamát, különösen összbüntetés esetére vonatkozólag is megállapítják, a 3. §. (3) bekezdése e részben a kívánatos összhang megteremtéséről gondoskodik. E szakasz utolsó bekezdése a fentiekben tárgyalt kihágásokra vonatkozólag az elévülési határidőt hosszabbítja meg, tekintettel arra, hogy a rendkívüli helyzetben fokozott védelmet igénylő közérdek sérelmére a büntetlenség elévülés címén, a jelenleg fennálló rövid elévülési határidők mellett, túlkönnyen beállhatna. A 4. §-hoz. Az államháztartásban a legmesszebbmenő takarékosságnak minden téren való szigorú érvényesítése a kormánynak a gazdasági viszonyok és az államháztartási bevételek alakulása által indokolt kötelessége, amelynek teljesítéséhez a törvényhozás részéről tulajdonképpen felhatalmazásra szükség nincsen. Mégis célszerűnek látszik, hogy a törvényhozásnak a kormány elhatározásával egyetértő akarata ezen a téren is kifejezésre jusson. E törvényjavaslat indokolásának általános része jelöli meg azokat a legfőbb irányelveket, amelyeket a kormány a kiadások csökkentése terén érvényesíteni kíván és amelyek a bevételek fokozásával kapcsolatban alkalmasaknak látszanak arra, hogy az államháztartás egyensúlya biztosíttassék. Az 5. §-hoz. A gazdasági élet terheinek könnyítése érdekében az önkormányzatok kiadásainak az apasztása is feltétlenül szükséges. E szakaszban tehát gondoskodás történik arról, hogy az állami kiadások csökkentése é"dekében tett intézkedések az önkormányzatoknál (ideértve azok üzemeit is) szintén végrehajtassanak. A 6. §-hoz. A 6. §. elsősorban az állami forgótőke szükséglet biztosítását, illetve a pénztári készletek kiegészítésének a lehetőségét célozza. Hasonló felhatalmazást tartalmazott az 1870 : XI. t.-c. 4. §-a. A 7. §-hoz. A törvényjavaslat messzemenő felhatalmazást ad a kormánynak ar v a, hogy rendeleti úton szabályozhasson olyan kérdéseket, amelyek egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartoznak. Erre azért van szükség, hogy a gazdasági életnek esetleg gyorsan változó szükségleteihez igazodhassanak a kormány intézkedései. A kormány mindazonáltal — miként ezt az általános indokolásban említettem — egy az országgyűlés tagjaiból alakítandó országos bizottság bevonásával kíván eljárni, egyrészt, hogy az országgyűlés álláspontja rendszerint már az intézkedések megtételekor a kormány előtt ismeretes legyen, másrészt azért, hogy az országgyűlés mindkét házában helyet foglaló gazdasági tényezők a kormányt intézkedéseiben véleményükkel és tanácsukkal támogathassák. Éppen ezért a kormány szükségesnek látta, hogy felelevenítse azt a bizottságot, amely az úgynevezett szanálás idejében az 1924 : IV. t.-c. alapján mint 33-as bizottság működött. A dolog természete szerint, minthogy azóta a nemzetgyűlés helyét a két házból alakult országgyűlés foglalta el, az akkori 33-as bizottság szervezetét a változott viszonyokhoz mérten kellő változásokkal kell megállapítani. A bizottság mint mind a két ház együttes bizottsága, országos bizottságként fog működni. Ilyen bizottság alakítására már több példa van; legutóbb az 1931 : XXII. t.-c. szervezett ilyen bizottságot Magyarország magánjogi törvénykönyvének tárgyalására. A bizottság hatásköre véleményező, tanácsadó, ellenőrző és javaslattevő, úgy a kormány, mint az országgyűlés felé. A 8. §-hoz. A 8. §-ban foglalt rendelkezést az indokolja, hogy az országgyűlés a kormánynak a jelen törvény alapján kibocsátott nagyjelentőségű rendeleteiről megfelelően tájékoztatva legyen és a kormány intézkedései tárgyában állást foglalhasson. Képv. iromány. 1931—1936. I. kötet. ^ 4
