Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.

Irományszámok - 1931-63. Törvényjavaslat az uzsoráról

63. szám. 313 helyező, főtárgyalást vagy közvetlen idézést elrendelő határozattal konstatálta az uzsora elkövetésének nyomatékos valószínűségét, ennek a körülménynek a javaslat az 1883 : XXV. t.-c. 11. §-a nyomán a polgári eljárásra közvetlen hatályt is tulajdonít, nevezetesen kimondja, hogy az érintett határozatnak a végrehajtásra az 1912 : LIV. t.-c. 41. §-ában meghatározott halasztó hatálya van. E halasztó hatály addig tart, amíg a bűnvádi eljárás jogerős megszüntető határozattal, felmentő vagy büntető ítélettel befejezve nincs. Ha a büntetőbíróság az eljárást jogerejűleg megszünteti, vagy a vádlottat felmenti:*a felfüggesztett végrehajtási eljárás önként érthetőleg tovább folytatandó. Ha ellenben a büntetőbíróság az uzsorát jogerős ítélettel megállapította, ebben az esetben a polgári bíróságnak ezzel ellentétes ítéletének a hatályon kívül helyezéséről kell gondoskodni. Ennek a módját megadja perrendtartásunkban a perújítás intézménye. Az 1911 :

1. t.-c. 563. §-ának különösen 11. pontja nyújt alapot a perújításra. Az uzsoratörvény módosítása tárgyában készült korábbi javaslatok ugyan perújítás helyett az általános .eljárási szabályoktól eltérő különleges eljárást terveztek arra, hogy a sérelmet szenvedett fél a jogerős büntető ítélet alapján a polgári perben hozott határozat hatályon kívül helyezését szorgalmazhassa. Körülbelül azt az eljárást tartották szem előtt, mint amely eljárás lefolyik abban az esetben, ha a felsőbíróság az alsófokú bíróság határozatát feloldja és új eljárást rendel el. A jelen törvényjavaslat eféle külön eljárási szabályok megállapítását mellőzi. Mellőzi egyrészt abból a megfontolásból kiindulva, hogy nem célszerű egyes igények érvényesítése érdekében különleges eljárásokat meghonosítani, mert a gyakorlat: azt mutatja, hogy az ilyen külön eljárási szabályok nem vezetnek kellő eredményre, másrészt az általános eljárási szabályok mind gyakoribb áttörése a bíróságok számára teljesen áttekinthetetlenné teszi a peres és nem peres eljárást, a feleknek pedig bő alkalmat nyújt az eljárási szabályok sérelme címén az eljárások gyors befejezésének a megakaszt ására. De nincs is szükség a tárgyalás alatt álló esetben különleges eljárási szabály alkotására. A korábbi javaslatok még az 1911 : I. törvénycikkbe foglalt új perrendtartás megalkotása előtt készültek, a különleges eljárási szabályok alkotásának legfőbb indoka akkor az volt, hogy a perújítás határidőhöz van kötve és az ítélet végrehajtását rendszerint nem akadályozza. Az új perrendtartás életbeléptetése óta a helyzet változott, az imént említett két indok többé nem olyan mértékben helytálló, mint az említett javaslatok elkészítésének az idejében volt. Ami a perújításnak az ítélet végrehajtására kihatását illeti, az 1911 : I. t.-c. 572. §-a akként rendelkezik, hogy ha perújítás sikere az előterjesztett adatokból valószínűnek mutatkozik, a bíróság az alapperbeli ítélet vagy egyesség végrehajtását az ellenfél meghallgatása nélkül is felfüggesztheti. Űj perrendtartásunk alapján tehát nem kétséges, hogy a polgári bíróság a jogerős büntető ítélet alapján, amely a perújítás sikerét a legnagyobb mértékben valószínűsíti a végrehajtást mindig fel fogja függeszteni. Ezzel szemben az új perrendtartásunk életbelépése előtt az említett javaslatok készítésének idejében a helyzet az volt, hogy a perújítás az alapperben hozott ítélet végrehajtását nem akadályozta (1868 : LIV. t.-c. 323. §.). Ami pedig a perújítás határidejét illeti, a perújítási határidő rövidségében jelentkező hátrányt ki lehet küszöbölni úgy, hogy a perújításnak az 1911 :

1. t.-c. 567. §-ában meghatározott időbeli korlátokra tekintet nélkül adunk helyt. A perújítási határdők eltörlése a tárgyalás alatt álló esetben azért nem aggályos, mert ha jogerős büntető ítélet már megállapította, hogy uzsorás ügyletről van szó, nem lehet a jogerőben rejlő biztonság veszélyeztetéséről szólani, hiszen a polgári ítélet csupán Képv. iromány. 1931—1936. I, kötet. . 40 •