Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-17. A m. kir.minisztérium "a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról" szóló 1931:XXVI. törvénycikk alapján tett, valamint az ország gazdasági és pénzügyi helyzetére tekintettel szükségessé vált egyéb fontosabb rendeletekről
17. szám. 111 rendező biróságot, a közigazgatási bíróságot és a magyar főudyarnagyi bíróságot is), 5. a dohány- és só jövedék kiadásai, végül 6. az egyéb közigazgatási kiadások közt. Ezekből a kimutatásokból kitűnik, hogy az állami kiadásoknak 1926/27-ről 1931/32-ig beállott jelentékeny, 154 millió P-t tevő felduzzadásából az oroszlánrész, azaz 112.4 millió P a személyi kiadásokra, 9.7 millió P a beruházási kiadásokra és mindössze 31 9 millió P esik a dologi kiadásokra. Kitűnik továbbá, hogy az összkiadások emelkedéséből 53.6 millió P az államadóssági természetű kiadásokra (főként a nyugellátásokra), 34.9 millió P a karhatalmi kiadásokra (amiből azonban dologi kiadásokra mindössze 4 millió P jut), tanügyi kiadásokra 22.5 millió P, a bíróságokra és ügyészségekre 5.1 millió P, a dohány- és só jövedékre 4.9 millió P esik, úgy hogy mindössze 33.2 millió P esik a tulajdonképpeni közigazgatás szükségleteire, amiből 10.8 millió P személyi járandóság, 12.6 millió P dologi kiadás és 9.8 millió P pedig beruházás. Ezekből a számokból az 1931/32. évet illetőleg levonandók azok az összegek, amelyek az alkalmazottak és nyugdíjasok illetményeinek beköVetkezett csökkentése folytán, továbbá a 6-os bizottság most bejelentett törlési javaslatainak keresztülvitele folytán megtakarításként jelentkeznek s amelyek a személyi járandóságoknál egész évre számítva, összesen 21.8 millió, a dologi kiadásoknál 21.7 millió, a beruházásoknál 1.4 millió P-t tesznek ki. A tényleges állami alkalmazottak létszáma 1926/27-től 1931/32-ig 79.119-ről 77.452-re, azaz 1.667-tel csökkent, amely csökkenésből a szorosan vett közigazgatásra 1.576 esett. Az állami kiadások csökkentésének további lehetőségei, amelyekkel a bizottság, mint fentebb jeleztük, megbízatásából folyólag ezentúl szándékozik foglalkozni: egyrészt intézmények beszüntetése, szüneteltetése vagy leegyszerűsítése, másrészt az állami élet terén gyökeres szervezeti változtatások. Az intézmények megszűntetésével, szüneteltetésével vagy leegyszerűsítésével járó megtakarításokból az első évben csak a dologi kiadásokra eső rész érvényesül, a személyi járandóságoknál csak a rendelkezési állapotra eső egy év eltelte utáni évtől érvényesülhet. Hogy helyes kép legyen alkotható arról, hogy egyes intézmények megszüntetése, szüneteltetése, illetőleg leegyszerűsítése minő megtakarításokkal járhat az első és a következő évekre, a 6-os bizottság egyes találomra kiválasztott intézmények tekintetében és anélkül, hogy ez azt jelentené, mintha a szóbanforgó intézményeket vélné megszüntetendőknek, megejt tette az errevonatkozó számításokat, amelyeknek eredménye az ide 8. alatt mellékelt kimutatásból tűnik ki. E kimutatás adatai, összevetve azokat a 7. alatti kimutatás adataival, meg kell hogy győzzenek minden elfogulatlan vizsgálót, arról, hogy államháztartásunk egyensúlyának a helyreállítása kizárólag vagy akár csak főként is egyes intézmények megszűntetése, szüneteltetése vagy leegyszerűsítése révén nem lehetséges. E mellett figyelembe veendő, hogy mennyi gazdasági és kulturális értelemben vett nemzeti tőke jutna parlagra, ha megszűntetnénk vagy szüneteltetnénk olyan intézményeket, melyeknek létesítése talán helyesebben mellőzhető lett volna, de amelyeknek felhagyása, ha már megvannak, szerfelett meggondolandó. Marad az állami élet terén keresztülviendő gyökeres szervezeti változtatások révén elérhető megtakarítások kérdése. Ilyen gyökeres szervezeti változtatásokra állami életünk jóformán minden terén szükség van. Nemcsak a szoros értelemben vett közigazgatásunk, de összes állami berendezéseink leegyszerűsítendők, olcsóbbá teendők és közvetlenebbé az állam szervei és állam lakossága közötti érintkezés. Ezen a réven idővel számottevően csökkenthetők lennének állami
