Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában

502 1200. szám. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS Az 1. §-hoz. Az 1927 : XXI. t.-c. 20. §-ának utolsó bekezdése a betegségi biztosítási járulékoknak késedelmes fizetése esetén a késedelem minden megkezdett hónapjára késedelmi pótlék fejében a hátralékos járulék 2 %-ával terheli a késedelmes munkaadót. Ugyanennek a törvénynek 65. §-a utolsó bekezdése, úgyszintén az 1928 : XL. t.-c. 183. §-ának (2) bekezdése ezt a késedelmi pótlékot a baleseti biztosítási járulékek, járulékelőlegek és díjak, illetőleg az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítási járulékok fizetésének késedelme esetére is előírja. Az idézett rendelkezésnek célja kétségtelenül az, hogy egyéb hátrányok mellett súlyos kamatozási teher hátrányával is sújtsa a fizetések teljesítésével késedelmes munkaadót, ilyképpen igyekezvén nyomást gyakorolni a befizetések pontos teljesítése érdekében, nehogy a járulékok befizetésének késedelme utóbb a viszonyok változása folytán behajthatatlanná és az Intézetre nézve veszteséggé változtasson olyan bevételeket, amelyek kellő időben való érvényesítés esetében még befolyhattak volna. Kétségtelen azonban, hogy az alapjában véve leghelyesebb rendszabály is csak akkor vezethet a kívánt cél eléréséhez, ha az túlzásoktól tartózkodik. Már pedig a havi 2 %-os késedelmi pótlékban jelentkező, lényegileg késedelmi kamat, a mai kamatozási viszonyok között már túlzásként hat és végeredményben arra vezet, hogy az amúgy is nehéz gazdasági viszonyokkal küzdő munkaadó érdekeltség erejének megfeszítésével teljesített törlesztései is csak éppen a kamat törlesztésére elégségesek és így jelentékeny fizetések dacára, az egyszer hátralékba került tőke összege gyakran változatlanul fennmarad. Már pedig az elgondolás eredetileg az volt, hogy a késedelmi pótlék mértéke arányban álljon a rendes kamatozással. Kitűnik ez abból, hogy a törvényerejű 4.790/1917. M. E. számú rendelet, amely elsőízben szabályozta a késedelmi kamat mértékét, 19. §-ának utolsó bekezdésében azt a szabályt állította fel, hogy a késedelmi kamat számítása a mindenkori törvényes kamatláb szerint történjék. Ezt a rendelkezést a szmtén törvényerejű 822/1924. M. E. számú rendelet 15. §-a odamódosította, hogy a késedelem minden megkezdett hónapjára járulékpótlék címén 10 %-os kamat fizettessék, amely rendelkezést a 4.050/1925. M. E. sz. rendelet a havonkénti 2 %-os pótlékkal helyettesítette. Ez a késedelmi pótlék vétetett át magának az 1927 : XXI. t.-c-nek idézett rendelkezései közé. Ez a rendelkezés azonban, amely arányos lehetett az 1925. évi kamatozási viszonyok között, az általános kamatláb időközben történt csökkenése következtében már túlzottan szigorúnak jelentkezik. Másfelől azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy továbbra is szükséges az itt szóbanlevő késedelmi pótléknak a rendes kamatozásnál magasabb szinten való megtartása, nehogy egyesek arra érezzék magukat indíttatva, hogy a részben munkásaiktól levont járulékokat egyébként való előnyösebb kamatoztatásra viszszatartsák, abban a feltevésben, hogy ebben a társadalombiztosítás járulékköveteléseinek kamatozására is megtalálják fedezetüket.