Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában

1200. szám. 491 Akkor, amikor az Országos Társadalombiztosító Intézet pénzügyi helyzetének szanálása végett törvényhozási intézkedések válnak szükségessé, kötelességszerűen meg kellett ragadnom az alkalmat arra, hogy a társadalombiztosításra vonatkozó törvények egyes olyan rendelkezéseinek módosítására vonatkozó javaslataimat is megtegyem, amely rendelkezések az eddigi tapasztalatok szerint módosításokra vagy kiegészítésekre szorulnak. Különösen kiemelem a szociális teher csökkentését célzó azt a javaslatomat, hogy a késedelmi pótlék mértéke havi 2°/

0-ról havi l°/o"

ra mérsékelt essék. Az érdekeltségnek és pedig mind a munkaadói, mind a munkavállalói érdekeltségnek az Intézet önkormányzata útján megnyilvánult kívánsága is az, hogy a ma már túlságosan magas méretű havi 2°/

0-os késedelmi pótlék rendelettel havi l°/

0-ra mérsékelhető legyen. Ebben a tekintetben a rendeleti felhatalmazás útját javaslom, mert nyitva kívánom hagyni a lehetőségét annak, hogy a késedelmi pótlék mindenkor a törvényes kamatláb mértékéhez igazodjék, illetőleg annak netáni lényeges emelkedése kell, hogy szükségképpen kihasson az itt megállapított késedelmi pótlék mértékére is. A késedelmi pótléknak ugyanis oly mértékűnek kell lennie, hogy egyfelől súlyánál fogva arra késztesse a munkaadókat, hogy járulékaikat e pótlék lehető elkerülése végett minél pontosabban beszolgáltatni igyekezzenek, másfelől pedig biztosítania kell azt, hogy a munkaadónak rendelkezésére álló összegek ne használtassanak fel a késedelmi pótlék viselésének tudata mellett is jövedelmezőbb magáncélokra és magánkamatoztatásokra. V. A betegségi biztosítás pénzügyeinek szanálásával követlenül összefüggésban nem álló rendelkezések közül a legfontosabb a törvényjavaslatnak az az intézkedése, mely az észszerűleg elgondolható lehetőségek közül a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszternek szabad rendelkezési jogot biztosít a követendő várománynyilvántartási rendszernek kiválasztása tekintetében. — Az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló 1928 : XL. t.-c. előkészítésekor az előadói tervezetnek egyik sarkalatos elve volt a szolgáltatások összegszerűségének a kirótt járulékok alapján való megállapítása. À törvényjavaslatnak érdekképviseleti megvitatása során munkaadói részről megtámadták ezt az alapelvet, melynek a munkavállalók szempontjából való előnyeit kétségbevonni nem lehet. A munkaadói érdekeltség álláspontja szerint ennek az elvnek alkalmazása többlet megterheléssel sújtaná a járulékfizetési kötelezettségüknek pontosan eleget tevő munkaadókat. Érvelésük szerint, ha a szolgáltatások összegszerűségét a munkaadók terhére előírt járulékok figyelembevételével állapítanák meg, a törvényben előírj periodikus biztosítástechnikai vizsgálódások alkalmával mindenkor hiány jelentkeznék, melyhez lényegesen hozzájárulna az illető időtartam alatt előírt és a tényleges járulék jövedelem közötti különbség. Ezt természetszerűleg fedezésre szorulna, ami az öregségi és rokkantsági biztosításban különben is alacsony járuléktételek mellett csakis a járulékok emelésével lenne fedezhető. Az ilymódon felemelt járuléktételek alapján ismét a pontosan fizető munkaadókat terhelné a többlet előírás, tehát teljes egészében őket sújtaná a járuléktétel felemelése, minek következtében a megjelölt elvnek alkalmazása túlnyomórészben a pontosan fizető munkaadókra hárítana periodikusan emelkedő járulékterheket. A munkaadói érdekeltség fejtegetéseit annak a szempontnak hangsúlyozásával is alátámasztotta, hogy amennyiben a munkavállalók járadékai a ténylegesen befizetett járulékösszegtől függetlenül alakulnak, ez a körülmény a különben is pontatlanul fizető munkaadók járulékfizetési morálját mégjóbban ceökkentené, mert mulasztásuk antiszociális következményeket nem vonna maga után. A munkaadói érdekeltség álláspontjával szemben joggal hivatkoztak arra, hogy egyedül a j áruié kelőírás62*