Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.
Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában
484 1200. szám. Az ügyviteli költségek csökkentésére vonatkozó rendelkezések tagadhatatlanul eredményei mégis mutatkoznak. Boldogult hivatali elődöm a személyzeti kiadások újabb pontos körülhatárolása végett megállapította az Intézet alkalmazottainak személyzeti létszámát, valamint a dologi szükségletek kielégítésére igénybevehető összegeket is. A közfelfogásban terjesztett nézettel szemben megállapítom, hogy az OTI átszervezésekor eredetileg megállapított státus a kormányhatóságoknál szolgáló tisztviselők előléptetési viszonyainál lényegesen kedvezőtlenebb előléptetési viszonyokra vezető külhivatali státuskulcs alkalmazásával jött létre, melyet boldogult hivatali elődöm által előírt státusrendezés az érdekelt alkalmazottak szempontjából további 10%-kai tett kedvezőtlenebbé. A Vass-féle normál státus megállapításakor a létszám 2736 főben nyert megállapítást, mégpedig az összes tisztviselők, kezelők, díjnokok, altisztek és kisegítő szolgák figyelembevételével. Az elgondolás az volt, hogy az e létszámot meghaladó létszám fokozatosan a szóbanlevő költségvetési létszámig csökkentessék és ilyképpen a mutatkozott és jelentős költséget okozó személyzeti feleslegtől az Intézet tehermentesíttessék. Ebben a tekintetben azonban az elgondolás végrehajtása abba a legyőzhetetlen nehézségbe ütközött, amely szerint éppen a legmagasabb állásokban mutatkozó lét számfelesleghez hozzányúlni nem lehetett, mert a tekintetbe jöhető tisztviselők, mint véglegesek, törvényes akadály folytán, fegyelmi ok hiányában, végelbánás alá vonhatók nem voltak. Ennek következtében a létszámcsökkentés leginkább csak az alsóbb fizetési osztályokban található ideiglenes tisztviselők, díjnokok és kisegítő szolgák körében volt foganatosítható, ami — ha általában a minősítés figyelembevételével történik is és így az elbocsátások ebben a tekintetben az Intézetnek veszteséget nem jelentettek -— másfelől mégsem járhatott azzal az elgondolás szerint is szükségesnek látott eredménnyel, hogy a magasabb állásokban mutatkozó létszámfölösleg megfelelő csökkentésével az Intézet tehermentesítése kielégítő módon legyen megvalósítható. Nyilvánvaló, hogy az a 176 főnyi létszámcsökkentés, amely 1930. évi május hó 1-től 1931. évi március hó 31-éig bekövetkezett és amely egy VI. fizetési osztályú, hét VII. fizetési osztályú, hét VIII. fizetési osztályú, tizenhét IX. fizetési osztályú, huszonnyolc X. fizetési osztályú, tizenhárom XI. fizetési osztályú tisztviselő, huszonkilenc kezelő, ötvenhárom díjnok, négy altiszt és tizenhét kisegítő szolga eltávozásával, beleértve az egyéb okokból megüresedett helyek betöltésének mellőzését is, csökkentette a létszámot, számottevő tehermentesítést a személyzeti kiadások terén nem jelenthetett, mert a magasabb fizetési osztályoknak a költségvetési létszámmal szemben mutatkozó feleslege úgyszólván teljes egészében megmaradt, sőt az Összlétszám még folyó évi március hó végén is negyvenhárom fővel haladta meg a hivatali elődöm által megállapított költségvetési létszámot. Az V. fizetési osztályba tartozó igazgatók száma kettővel, a VI. fizetési osztályba tartozó aligazgatók száma tizenhárommal, a titkároké huszonnéggyel, az I. és II. osztályú számvevőségi főtanácsosoké negyvennéggyel, a'számvevőségi tanácsosoké tizenkilenccel, stb, haladja meg az ezekre a fizetési osztályokra vonatkozólag megállapított költségvetési státust. Itt mutatkozik tehát bizonyos fennakadás a hivatali elődöm által elgondolt létszámcsökkentés és költségvetési megtakarítás terén, bár más oldalról az önkormányzat és a vezetőség kedvező eredményeket tudtak elérni a személyzeti mellék járandóságok terén végzett megtakarítások útján, így pl. hivatali elődöm által már lényegesen korlátozott rendkívüli munkadíjak majdnem teljes kiküszöbölésével és a dologi beszerzéseknél érvényesített legmesszebbmenő takarékossággal Amidőn mellékelten bemutatom az 1928. és 1929. évi zárószámadásnak