Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában

1200. szám. 477 kával szemben támasztott kollektív és egyéni követelmények éppen a gazdálkodásnak hanyatló és válságos időszakaiban, tehát akkor hatalmasodnak el, amikor a termelés rentabilitása még a normális közteherviselési feltételek mellett is kérdésessé válik. Ilyen helyzetben ész szerűtlenül járna el az a törvényhozó, aki merőben a szív szavára hallgatva minden eszközzel kikényszerítené a feljődő szociális feladatok integrális teljesítésével járó költségeinek fedezését, mert eljárása — bár ideig óráig csökkentené a termelésből kiesettek nélkülözéseit — az általa rentabilitásában tovább korlátozott termelés, a gyártás minimálisra csökkentésében látná, a közhatalmi beavatkozással fokozott inrentabilitás kihatása, a tartalékok felemésztése, a hitelezés túlfeszítése, a csőd elhárításának egyetlen módját. Ha valamely ország szociálpolitikai berendezése nem rendelkezik a társadalompolitika alapját jelentő termelés viszonya alakulásának kedvezőbb időszakában gyűjtött jelentős tartalékokkal, a gazdasági hanyatlás idején, a normális mértéket meghaladó szociális teljesítmény kifejtésére képtelen, mert ellenkező esetben •— a depresszió hatásának kitett vállalatok rentabilitásának korlátoztatásával, a már veszteséggel termelők inrentabilitásának elmélyítésével — olyan jelenségeket vált ki (a tőke elriad a termeléstől, a vállalkozási kedv kihal, az elavult gépi berendezés kicserélése, különben sürgős technológiai újítások bevezetésének halogatása, a munkavállalók tömeges elbocsátása, munkafeltételek romlása), melyeknek szociális következménye a kizárólag munkájuk hozadékából élők megélhetésére sokkal tartósabban, mélyebben és életkeserítőbben hat, mint aminő átnreneti előnyt jelenthet számukra a vállalkozás fizetőképességének, azon túlmenőleg hitelképességének kíméletlen igénybevételével kimunkálható szociális előny. A gazdálkodás hanyatló időszakának szociálpolitikájára jellemző általános ténymegállapítások fokozott mértékben hatályosak a magyar társadalombiztosításra, melynek sorsa és jelentősége a benne érdekelt vállalkozás sorsának alakulásától és jelentőségének méreteitől függ. Míg a közületi szociálpolitika többi intézményének teherviselője, fenntartója több termelési ág, a magyar társadalombiztosítást csupán az iparforgalmi termelés tartja fenn, tehát benne teljes intenzitással érvényesülnek az ipari termelésre és a forgalmi gazdálkodás menetére ható tényezők. Elvi síkban tehát az ipari válság a társadalombiztosítás válságát, ipari konjuktúra a társadalombiztosítás konjuktúráját jelenti: A társadalombiztosítás viszonyai az ipari termeléssel együtt alakulnak. A társadalombiztosításnak nincsen gazdasági autonómiája, osztozik fenntartóinak sorsában. Ez a tétel fokozott mértékben érvényes a magyar társadalombiztosítás négy ága közül az egyikre, a betegségi biztosításra, míg a baleseti, öregség, rokkantság, özvegység és árvasági biztosítás fedezeti rendszere lehetetlenné teszi a fenntartó vállalkozás depressziójának korlátlan behatását az említett ágak pénzügyi rendszerébe. A bányanyugbérbiztosításnak •— különben ideiglenes kezdeti alapon nyugvó — pénzügyeire egyelőre a vállalkozás gazdasági viszonyai nem éreztették bontó hatásukat. Nehéz pénzügyi viszonyok között az a biztosítási ág van, a betegségi biztosítás, melynek természetéből folyik, hogy bevételeire és kiadásaira egyaránt a fenntartó vállalkozás gazdálkodásának menete közvetlen és azonnal érvényesülő befolyást gyakorol. A betegségi biztosítás bevételeinek 90*85 %-a a járulékjövedelem. Minthogy a járulékokat az illetékes társadalombiztosítási intézmény a biztosításra kötelezett munkavállalóknak beszámítható javadalmazása alapján rója ki, a járulék jövedelem a biztosításra kötelezett munkavállalók számától és munkabérük mértékétől függ. Gazdasági depresszió idején a munkáselbocsátások, a munkaidőnek a hét néhány napjára való korlátozása (Kurzarbeit), a létfeltételek romlása lényegesen csökkentik a betegségi biztosítás bevételeit. A kiadások oldalán megkülönbözte-