Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1198. A képviselőház pénzügyi bizottságának jelentése "az 1931/32. évi állami költségvetésről" szóló 1197. számú törvényjavaslat tárgyában

1198. szám. 457 A bevételek előirányzata 35,207.000 P-vel marad alatta az előző évinek, figyelembe véve azoknak tényleges alakulását és a gazdasági helyzet folytán beállt bevételcsökkenés részleges ellensúlyozása céljából az ugyancsak az 1930 : XLVII. t.-c.-kel bevezetett különadó várható eredményét. A törvényjavaslatot szakaszonként részletezve, a bizottság a következőket jelenti : Äz 1. §. a kiadásoknak, a 2. §. a bevételeknek főösszegét és részletezését rovatonként, címenként és fejezetenként tartalmazza. A3. §. a kiadások és bevételek végösszegét és mérlegét tünteti fel s egyben utasítást tartalmaz arra, hogy a költségvetésben előirányzott többletet a pénztári készletek gyarapítására kell fordítani. Az 1., 2. és 3. §-ok tartalma és szövegezése általában megfelel a bevett gyakorlatnak. Ugyancsak megfelel az állandóan követett gyakorlatnak a 3. §-nak a többlet felhasználására vonatkozó rendelkezése is, amely a jelenlegi helyzetben különösen azért is indokolt, mert az államháztartás rendelkezésére álló forgótőke összege kiegészítésre szorul. A 4. §. vonatkozik a tulajdonképpeni megajánlásra s e. szakasz az állam jövedelmeinek és bevételeinek beszedésére az eddigi gyakorlatnak megfelelő szövegezésben kíván felhatalmazást adni. Az 5. §, a hitelátruházási (virement) jogot szabályozza az előző években követett eljárással teljesen azonos módon. Az 1924/25. évi költségvetés óta a költségvetési törvények ezt a kérdést akképpen szabályozták, hogy az átruházási tilalom alól kivételnek azokban az esetekben van helye, amelyekben a minisztertanács a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával megállapítja, hogy a hitelátruházás költségvetési kereteknek a betartása érdekében elkerülhetetlenül szükséges. Miután ilyen eljárás mellett minden egyes hitelátruházást előzetesen le kell tárgyalni a pénzügyminiszterrel és a minisztertanácsban, a bizottság nézete szerint ez az 1924/25. év óta alkalmazott eljárás valóban teljes mértékben biztosítja, hogy a hitelátruházások az államháztartás helyzetének beható mérlegelésével és a takarékosság követelményeinek kellő érvényesítésével történjenek. Ennek folytán a bizottság ezúttal is az eddigi eljárás fenntartását javasolja. A 6. §. a költségvetési évek közötti hitelátvitel kérdését szabályozza és az előző évi költségvetési törvényekkel egyezően általában kizárja a megállapított kiadásokra nézve a költségvetési éven túli időben való felhasználás lehetőségét. Ez alól csupán a beruházási kiadásokat veszi ki a javaslat, amennyiben azokra nézve célszerűségi szempontokból a felhasználási időt egy év helyett két évben állapítja meg. A 7. §. a törvény életbeléptetésére és végrehajtására vonatkozik. A kormány ezúttal is csatolja a törvényjavaslat indokolásához az előző évi felhatalmazási törvény megalkotása óta történt, illetőleg folyamatba tett ingatlanelidegenítések kimutatását. Ez a képviselőháznak 1880. évi november 23-án hozott határozata alapján történik, mely szerint az állami ingatlanok eladásáról a képviselőháznak évenk nt jelentést kell tenni. Ezt a jelentést a kormány régebben a földmívelésügyi tárca indokolásához csatolt kimutatásában tette meg, a háború után pedig a törvényhozás két esetben az appropriációs törvényben hagyta jóvá a megtörtént ingatlanelidegenítéseket. Az 1929/30. költségvetési év óta a felhatalmazási törvényjavaslat indokolásához csatolta a kormány az elidegenített állami ingatlanokra vonatkozó kimutatását. Miután a parlament ellenőrzési jogának gyakorlása szempontjából ez az eljárás, mely lehetővé teszi az ingatlanelidegenítések tételenkénti elbírálását, mindenesetre megfelelőbb, a bizottság nézete szerint csak helyeselni lehet, hogy a pénzügyminiszter úr a régebben követett gyakorlatnak megfelelően részletesen felsorolja az ingatlanelidegenítéseket, Képv. iromány. 1927—X932. XXIV. kötet, gg __, : 2s«