Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1124. A m. kir. belügyminiszter jelentése az Önkormányzati Testületek Kárpótlási Vagyonának 1929. évi kezeléséről

6 1124. szám. 3. Szatmár, Bereg és Ugocsa k. e. e. vármegyékét 238.560 P. 4. Bács-Bodrog vármegyéét (ideiglenes jelleggel) 766.089 P. 5. Zala vármegyéét 307.290 P. ' 6. A Bihar vármegyei Magyarszalonta községéét (a végrehajtás során részére saját határában természetben kiadott 218 kat. hold 337 négyszögöl és az orosi birtokból kiadott 400 kat. hold 1408 négyszögöl összesen 619 kat. hold 145 négyszögöl ingatlanoknak 229.368 P értékben történt átadása után fennmaradó részét) 13.956 P. 7. A Bács-Bodrog vármegyei Tompa községéét 2,877.808 P. 8. Ugyané vármegye Kelebia községéét 1,786.437 P. 9. Ugyané vármegye Csikéria községéét 1,527.542 P. 10. A CsanádAr ad-Torontál k. e. e. vármegyék újonnan alakult Gyálanagyrét községéét (ideiglenes jelleggel) 100.000 P. 11. Ugyan e vármegyék Magyarcsanád, Nagykamarás, Nagylak, Pusztaottlaka, Elek és Ke ver mes községeiét, valamint 12. A Békés vármegye Gyulavári községéét együtt 250.000 P-ben. Az 1—12. alattiak összegezése szerint az Ö. T. K. V.-t kárpótlási tartozás címén eredetileg összesen 9,781.842 P terhelte. Bács-Bodrog vármegye és Gyálanagyrét község kárpótlásának megállapítását azért jeleztem ideiglenesnek, mert a kiszámítás alapjául szolgáló adatok egy részét még nem sikerült egész szabatossággal beszereznem. Ez a két tétel némileg még módosulhat, de ez a módosulás nem lehet olyan méretű, hogy a végösszegre számbavehető befolyást gyakorolhatna. V. A kárpótlások fejében az önkormányzatok részére járó összegek fedezésének munkaterve. A III. és IV. pontban részletezett számadatok egybevetéséből úgy tűnik föl, mintha az átvett vagyon eredeti értéke bőséges fedezetet nyújtott volna a kárpótlás teljes összegének fedezésére. Ez a megállapítás azonban merőben elméleti, mondhatnám : tisztán számszaki értelemben vett. A gyakorlati keresztülvitelben az ingatlanokat átvételi állapotukban nem lehetett olyan összegben értékesíteni, hogy abból a kárpótlási követelést kiegyenlíthessem. Ilyen összeget korántsem érhettem volna el azzal az eljárással, hogy az ingatlanokat eladom, úgy amint vannak, mert semmi kilátás sem volt arra, hogy ilyen nagykiterjedésű, külterjes művelésben áJU^fölszereletlen birtokok megvételére, az eredeti becslésnek megfelelő vételárban, komoly vevők jelentkezzenek. Hasonlóképpen célt tévesztett volna az a másik mód, hogy a birtokokat egész terjedelmükben a kárpótlási összegek arányában földaraboljam és természetben tulajdonjoggal átadjam az önkormányzati testületeknek. Ez esetben papiros-számítás szerint megkapták volna ugyan a részükre megállapított kárpótlás összegét, de távolról sem annak valóságos, tényleges értékét. Ez ingatlanok javarésze ugyanis távol esik a legtöbb érdekelt önkormányzati testülettől, külön-külön házi kezelésbe vételük már ez okból is nehézkes és költséges lett volna, addigi külterjes, kezdetleges művelésben hagyásuk alig juttatott volna számba vehető jövedelmet, belterjes, jövedelmező gazdasággá átalakításukra pedig a szükséges tőkékkel az önkormányzati testületek nem rendelkeztek. Ugyanez okból nem találtak volna olyan bérlőket sem, akik a kárpótlási összeg kellő kamatozásának megfelelő bért fizettek volna. Már pedig becsvágyat helyeztem abba, hogy ha már a nemzetközi egyezmények révén sikerült önkormányzati testületeink számára olyan jelentős értékeket