Képviselőházi irományok, 1927. XXIII. kötet • 1025-1123. sz.
Irományszámok - 1927-1026. Törvényjavaslat a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról
1026. szám. 55 közvetlen előnye nincsen, tehát a költségeket sem lehet a felekre hárítani, de amely beavatkozásra az energiaellátás megjavítása érdekében múlhatatlanul szükség van. Fontos szerep jut az alapnak olyan vidékek villamosításában, amelyek a várható fogyasztás csekélysége és a nagy távolságok miatt a magánvállalkozásra vonzerőt nem gyakorolnak. Ilyen esetben méltányosnak kell minősíteni azt a megoldást, amely a szerencsésebb település folytán már ellátott népesség elenyészően csekély megterhelésével igyekszik segíteni amannak reménytelen helyzetén. Az alap felhasználása felől a kereskedelemügyi miniszter rendelkezik, a bevételekről és kiadásokról az országgyűlésnek évenként jelentést kell tenni. Annak megvilágítására, hogy milyen elenyészően csekély megterhelésről van szó és, hogy ez az illeték sem a háztartások, sem az ipar és a mezőgazdaság érdekeit nem veszélyezteti, álljon itt az a statisztikailag is alátámasztott külföldi adat, amely szerint ezeknek az üzemeknek energiaköltsége, még a fejlettebb külföldi viszonyok között is, az összes költségeknek csak két százalékára rúg. Ennek a két százaléknyi költségnek kétszázalékos megadóztatásáról, tehát végeredményben négy tízezreléknyi megterhelésről van szó. E megterhelés számszerű ieJtárása céljából rá kell mutatni arra, hogy az illetékkirovás egy falusi vagy kisebb városi magánháztartásnak legfeljebb havi 5 pengőnyi áramszámláját mindössze 10 fillérrel terhelné meg és, hogy egyébként a mérőműszerek (áramszámlálók) megengedett hibahatára éppen kétszer akkora (+ 4°/ 0 ). Az 59. §-hoz. E szakasz értelmében a törvény végrehajtásával és általában az ország energiagazdaságával kapcsolatos kérdésekben véleményadás céljából szakférfiakból Országos Energiagazdasági Tanácsot kell felállítani. Elnökét és alelnökét a kereskedelemügyi miniszter előterjesztésére az államfő, tizenkét tagját az energiagazdasági szakkérdésekkel és villamossági ügyekkel foglalkozó tudományos egyesületek és érdekképviseletek által jelölt szakférfiak sorából a kereskedelemügyi miniszter nevezi ki. A tanácsba valamennyi tárca állandó képviselőt küld ki, de ezeken kívül esetenként bármely tárca külön kiküldöttel is képviseltetheti magát. A hivatalos kiküldötteknek a tanács ülésein csupán tanácskozási joguk van, de szavazati joguk nincs. A cél ugyanis az, hogy a tanács állásfoglalásából az érdekeltség véleménye szűrődjék le, az egyes szolgálati ágazatoknak egyébként is módjukban van, hogy véleményüket közöljék. A 60. §-hoz. Arszabásmódosítási ügyekben, az együttműködés és a csatlakozás, valamint a kisegítés és készentartás kérdésében külön e célra szervezett szakbíróság ötös tanácsokban dönt. E tanácsok megalakításában a választottbírósági intézmény gondolata is érvényesül, amennyiben az érdekelt felek egy-egy tanácstagot szabadon választanak, a tanács elnökét és másik két tagját pedig a kereskedelemügyi miniszter által kinevezett harmincöttagú állandó bírói testületbőr a testület elnöke jelöli ki. A tanács elnökének jogi, a bírói testület elnöke által kijelölt két tagjának pedig mérnöki képesítésű szakférfiúnak kell lennie. Ezeket az ügyeket azért kellett a műszaki képesítésű tagok többségének biztosításával alakuló bíróság elé utalni, mert eldöntésükben a műszaki szempontok túlnyomók. Az ilyen ügyeket szakbírónak kell ellátni, mert a rendes bíró a mellett, hogy rengeteg időt és fáradságot fordít a per elbírálására, végül is legtöbbnyire kénytelen kizárólag a szakértők véleményére támaszkodni. Az első és vég>ő fokon eljáró, speciális összetételű bíróság egyébiránt az ügyek gyorsabb befejezését is biztosítja. Mint útmutatást a törvényjavaslat csak azt említi meg, hogy a bíróság az ármegállapítási ügyekben az energiaszolgáltatás önköltségeinek figyelembevételével és — amennyiben energiaár megváltoztatása ügyében jár el — annak
