Képviselőházi irományok, 1927. XXIII. kötet • 1025-1123. sz.
Irományszámok - 1927-1087. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról szóló 1927:XXI. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában
1087. szám. 323 gyógykezelésben, sem gyógyszerekben nem részesíthető, a biztosított táppénzének felével egyenlő összeggel kárpót olt assék. Önként érthető, hogy ezek a kárpótlásképpen fizetendő összegek nem érintik a biztosítottnak egyéb segélyeit és az 1927 : XXI. t.-c. 30. és 31. §-a alapján járó táppénzsegélyét sem. A 3. §-hoz. Az 1927 : XXI. t.-c. 41. J-a első bekezdésének végrehajtása a gyakorlatban nehézségekbe ütközött', mert a munkaadók, akik a munkavállalók megbetegedése esetében ennek bejelentésére kötelezettek, könnyen megtévesztő számításokat kénytelenek teljesíteni a megelőző 28. napnak és illetőleg a megfelelő járulékhétnek megállapítása tárgyában. Ebből származó jóhiszemű tévedések gyakran anyagi hátrányokat vonnak maguk után a munkaadókra nézve. Szükségesnek látszik azért, hogy a kérdés egyszerűbbé tétessék olyképpen, hogy a munkaadók nagyobb nehézség nélkül válaszolhassanak abban a kérdésben, hogy a megbetegedést, illetőleg az igény megnyílását megelőző időben milyen javadalmazásokat ért el az illető munkavállaló. Ezenfelül méltányosabb is, hogy a segélyek tekintetében ne egyetlen naphoz, hanem bizonyos időszak átlagához igazodjék a segélyek mértéke. Ezt a célt kívánja a javaslát vonatkozó rendelkezése megvalósítani. A 4, §-hoz. Az 1927 : XXI. t.-c. 129. §-a azt a munkaadót, aki biztosításra kötelezett munkavállalóját a szabályszerű időben be nem jelentette, e munkavállalónak vagy családtagjának a bejelentés előtt megnyílt segélyezési igényből származó segélyezési költségnek és az eljárási költségnek megtérítésére kötelezi, azzal a hozzáadással, hogy orvosi és gyógyszerköltség fejében annak az összegnek felét kell megtéríteni, amely a biztosítottnak a megfelelő időre vonatkozó igényjogosultság esetében táppénz címén járhat. E rendelkezésnek a gyakorlatban való végrehajtása, bármennyire szükséges is a bejelentést elmulasztó munkaadóknak joghátrányokkal való sujtása, mégis méltánytalanságokra vezet, mert egy-egy huzamosabb tartamú megbetegedés következtében szükségessé vált táppénz, kórházi ápolás stb. költségei a mulasztó munkaadót egy-egy esetben az elviselhet et lenségig menő megterhelésnek teszik ki. Szükségesnek látszik tehát, hogy e megterhelés enyhíttessék olyan munkaadó tekintetében, aki bejelentési kötelezettségét általában szabályszerűen teljesíti és akinek bizonyíthatólag egyetlen esetben elkövetett, esetleg teljesen jóhiszemű tévedéséről vagy mulasztásáról van szó. A javaslat ilyen esetekben enyhíti a mulasztás következményeit az olyan munkaadónál, aki gazdasági helyzetéhez képest a joghátrányok egész súlyának érvényesítésével aránytalanul súlyos megterhelést szenvedne. Megengedi ugyanis a javaslat, hogy ilyen esetekben maga az önkormányzat az orvosi költség fejében felszámított összeget elengedhesse. Az 5. §-hoz. Ez a szakasz az életbeléptetésre és a végrehajtásra vonatkozó rendelkezést tartalmazza. Budapest, 1930. évi december hó 5-én. Dr. Ernszt Sándor s. h. } m. Mr. népjóléti és munkaügyi miniszter. 41*
