Képviselőházi irományok, 1927. XXIII. kötet • 1025-1123. sz.

Irományszámok - 1927-1055. A képviselőház igazságügyi bizottságának "egyes jogügyleteknek kötelező írásbafoglalásáról és az ezzel kapcsolatos rendlekezésekről" szóló 809. számú törvényjavaslat tárgyában

1055. szám. 173 az okiratba foglalt jogügylet érvényes­ségét, ha az okirat egyébként a tör­vény szabta alaknak megfelel. 15. §. Aki anélkül, hogy ügyvédség gyakorlására vagy kir. közjegyzői mű­ködésre jogosítva volna, úgyszintén az is, aki törvényes jogosultsága korlá­tainak túllépésével üzletszerűen vagy díjért bíróság vagy más hatóság előtt feleket képvisel, részükre beadványo­kat vagy okiratokat szerkeszt vagy arra ajánlkozik, valamint az, aki az ügyvédség gyakorlására való jogát szín­leli, — amennyiben a cselekmény sú­lyosabb büntető rendelkezés alá nem esik — vétség miatt három hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. Pénzbüntetés tekintetében az 1928. évi X. törvénycikk általános rendelke­zései irányadók. A vád képviseletét pót magán vádló­ként annak az ügyvédi kamarának az ügyésze is átveheti, amelynek terüle­tén a cselekményt elkövették. A 12. §. esetében az okirat vagy a beadvány szerkesztője az okiraton vagy a beadványon aláírásával ellátott nyi­latkozatban tanúsítani köteles, hogy az okiratot ő szerkesztette, mégpedig díj ellenében vagy anélkül. Ha e tanú­sítás hiányzik, a kir. közjegyző és a községi elöljáróság a 12. §-ban meg­szabott hitelesítést és tanúsítást meg­tagadj a és az okiratot és a beadványt az első bekezdésben meghatározott vét­ség miatti eljárás megindítása végett átteszi az illetékes kir.. ügyészséghez. 16. §. Nem esik a 15. §. rendelkezése alá annak a cselekménye, aki az Orszá­gos Földbirtokrendező Bíróság enge­délyével ingatlanok forgalmának köz­vetítésével vagy ingatlanok adásvéte­lével üzletszerűen foglalkozik és jogo­sultsága keretén belül okiratok készí­tésében csupán okiratminták szolgál­tatásával működik közre. Azok a közvetítők, akik az ingatlan közvetítését a fennálló jogszabályok értelmében jelenleg az Országos Föld­birtokrendező Bíróság engedélye nélkül kizárólag iparigazolvány alapján gya­korolják, ingatlanok forgalmának köz­vetítésével vagy ingatlan adásvételé­vel üzletszerűen a jövőben csak úgy foglalkozhatnak, ha legkésőbb a jelen törvény életbelépésétől számított har­minc nap alatt beadott kérvény alap­ján az Országos Földbirtokrendező Bíróság engedélyét megszerzik. 17. §. E törvény rendelkezései nem érintik az okirattal való bizonyítás szabályait, nem érintik különösen az 1886 : VII. törvénycikk 21. §-ának és 22. §-a 2. bekezdésének rendelkezéseit, amelyek szerint az ott meghatározott esetekben az okirattal való bizonyítás csak közjegyzői okirattal történhetik. 18. §. E törvény rendelkezései, amennyiben ez a törvény mást nem rendel, nem érintik a kereskedelmi törvény 311. §-ának rendelkezéseit és nem érintik azokat a külön jogszabá­lyokat sem, amelyek a jelen törvény­ben meghatározott eseteken felül írás­beli alakot vagy egyes jogügyletekre különleges alaki kellékeket állapítanak meg. E törvény 11. §-ának rendelkezései továbbá nem érintik a váltójogi, úgy­szintén a kereskedelmi utalványokra, kötelezőjegyre, csekkre, közraktári jegyre, valamint hátirattal átruház­ható egyéb papírokra vonatkozó sza­bályok alá eső nyilatkozatoknak hatá­lyát. 19. §. Az igazságügy miniszter — amennyiben e törvény rendelkezései szükségessé teszik — a telekkönyvi rendtartás szabályait kiegészítheti és módosíthatja ; továbbá rendelettel szabályozhatja az ügyvéd által készí­tett okiratok, valamint a 14. §. értel­mében kir. közjegyzőtől felvett magán­okiratok készítéséért szedhető díja­kat is. 20. §. Ez a törvény 1931. évi január hó 1. napján lép életbe. E törvény életbelépésével hatályu­kat vesztik a vele ellenkező eddigi jog­szabályok. Hatályukat vesztik az i

Next

/
Oldalképek
Tartalom