Képviselőházi irományok, 1927. XXII. kötet • 981-1024. sz.
Irományszámok - 1927-999. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a törvénykezés egyszerűsítéséről" szóló 929. számú törvényjavaslat tárgyában
999. szám. 169 juttatja és igazolja a piaci vagy tőzsdei ar es a vételár összegét, a kiküldött pedig a hozzá kifizetett vagy elküldött vételárral az árverési vételárra fennálló szabályok szerint jár el. Ha a fizetés a kiküldöttnél történt : a piaci vagy tőzsdei árat és a vételárat a kiküldött igazolja. Három nap leteltével a kiküldött a bíróságnak a pénz bemutatása mellett jelentést tesz. A bíróság — ha az eladás és fizetés a §. rendelkezéseinek megfelel — az eladott ingóságokat a zár alól feloldja, a befizetett árral pedig az árverési vételárra vonatkozó szabályok szerint jár el.» Ez a §. alkalmasnak látszik arra, hogy a piaci vagy tőzsdei árral bíró ingóságoknak csekély áron való elárverezését megelőzze és az adós és a hitelező érdekét egyaránt védelmezze. A törvényjavaslat eredeti 72., az új számozás szerint 76. §-a után a következő új §-t javasoljuk : «77. §. Az 1881 : LX. t.-c. 148. §-a a következő rendelkezésekkel bővül : Az árverésre kerülő ingatlan kikiáltási árának szakértői becslés útján való megállapítását a végrehajtást szenvedő, valamint az olyan hitelező is kérheti, akinek kérelme nélkül tűzték ki az árverést. Ezt a kérelmet az árverés határnapja előtt legalább 30 nappal kell előterjeszteni és a becslés költségét is előlegezni kell. Nem lehet a kérelemnek helyet adni, ha az árverési hirdetményben a vételár a bíróság által kinevezett szakértők véleménye alapján van meghatározva. A jelen §., valamint az 1908 : XLI. t.-c. 22. §-a alapján kinevezett szakértőknek azt az értéket kell megállapítaniok, amennyiért az ingatlant vagy az árverésre kerülő egyéb jogot az árverési feltételekben meghatározott kikötések mellett szabad kézből való eladás esetében a becslés idejében értékesíteni lehetne. Ha a szakértői becslés szerint a kikiáltási árat fel kell emelni vagy le kell szállítani : a bíróság hivatalból módosítja (1881 : LX. t.-c. 165. §.) az árverési feltételeket. A jelen §. alapján folyamatban levő eljárásnak az árverés megtartására, az árverési feltételeket módosító bírói határozat ellen használt felfolyamodásnak a végzés foganatosítására halasztó hatálya nincs. Rendelkezései az 1881 : LX. t.-c. 176. §-a szerint kitűzött árverésre nem vonatkoznak.» Az 1881 : LX. t.-c. 160. §-a a végrehajtást szenvedőnek is megengedi ugyan, hogy az árverésre kerülő ingatlan becsértékének szakértői becslés útján való megállapítását kérhesse, de ezzel a jogával az idézett §. szerint csak az árverési kérvény benyújtásáig élhet. Minthogy azonban a végrehajtást szenvedő nem mindig tud előre az árverési kérelem beadásáról : ez az időbeli megszorítás méltánytalan. Ezért a javasolt rendelkezés ezt a jogát az árverés kitűzése utáni időre is kiterjeszti. Elterjeszti továbbá az olyan jelzálogos hitelezőre is, akinek kérelme nélkül történt az árverés kitűzése, mert neki is érdekében állhat, hogy az ingatlan kikiáltási ára és az ehhez igazodó minimális vételár túlságosan alacsony ne legyen. A törvényjavaslat eredetileg 73., az új számozás szerint 78. §-a után a következő új §-t javasoljuk : «79. §. Az 1881 : LX. t.-c. 155. §-a a következő rendelkezésekkel bővül : Legkésőbben az árverés határnapját megelőző harmincadik napon a végrehajtást szenvedő, valamint azok a hitelezők is kérhetik az ingatlannak birtokrészletenkinti elárverezését, akiknek kérelme nélkül bocsátották ki az árverési hirdetményt. Birtokrész letek egyes részeinek külön árverését is lehet kérni, ha a kérelmező kérvénye mellett a telekkönyvi szabályoknak megfelelő vázrajzot mutat be és helyhatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy a vázrajzban megjelölt Képv. iromány. 1927—1932. XXII. kötet. 22