Képviselőházi irományok, 1927. XXII. kötet • 981-1024. sz.

Irományszámok - 1927-999. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a törvénykezés egyszerűsítéséről" szóló 929. számú törvényjavaslat tárgyában

999. szám. 159 csal szemben a terhelt nem kéri tárgyalás kitűzését, vele szemben a teljesítési kötelezettség, illetve a kiszabott büntetés, jogerőssé válik minden szóbeli per nélkül. Ilyen esetben tehát az eljárás tisztán írásbeli, legfeljebb annyi a kivétel, hogy egyes esetekben a fizetési meghagyás vagy a büntetőparancs kibocsátását szóbelileg kérték. A szóbeli kérelmet vagy panaszt azonban a bíróság írásbafoglalja és a fizetési meghagyás, valamint a büntetőparancs kibocsátása kizárólag írásban történik, tehát az eljárás egészen a határozat kézbesítéséig vagy kizárólag, vagy az esetek kisebb számában is túlnyomólag írásbeli. Nem tévesztendő azonban az elmélet szempontjából szem elől az a körülmény, hogy maga a fizetési meghagyásos eljárás nem is tekinthető a szó szoros értelmében vett pernek, hasonlóképen a büntetőparanccsal elintézett vád nyomán sem keletkezik a szó szoros értelmében vett bűnper. Egyik sem tartozik tehát a per fogalmi körébe. Per keletkezhetik azonban mindkettőből akkor, ha a fizetési meghagyással szemben ellentmondással élnek, vagy a büntetőparanccsal szemben tárgyalás kitűzését kérik. Mihelyt per lesz, a szóbeliség nyomban érvényesül. Polgári perrendtartásunk is ismeri a fizetési meghagyást, bűnvádi eljárásunkban is benne van a büntetőparancs intézménye, új intézményeket tehát ezen a téren a javaslat nem hoz. Ellenben mindkét már meglévő intézménynek szélesebb körre való kiterjesztését indokolja a bíróságok tehermentesítésének célzata, valamint az eljárás gyorsítása és olcsóbbá tétele. A legfőbb aggály, mely a fizetési meghagyással és a büntetőparanccsal szemben felhozatott, az, hogy egyszerűbb emberek ezzel a két intézménnyel nincsenek tisztában. Az aggály eloszlatható lesz azzal, hogy a szóbanforgó bírói határozatokat úgy fogják szövegezni, olyan alakban fogják kiállítani, hogy azokat egyszerűbb ember is nyomban megérthesse. Fel fogják hívni figyelmét azokra a jogokra, melyekkel élhet, a záros határidőre és a határidő elmulasztásának következményeire. Gondoskodás fog történni arról is, hogy az írástudatlanok — kiknek száma hazánkban örvendetesen csökken — ugyancsak kellő kioktatásban részesüljenek. Ily módon úgy a fizetési meghagyás, mint a büntetőparancs sok fölösleges költségtől és időveszteségtől fogja a feleket megkímélni, megmaradván mindenkinek az a joga, hogy ha a fizetési meghagyást, vagy a büntetőparancsot magára nézve sérelmesnek találja, az ügyet rendes peres útra terelhesse. A bűnvádi eljárás egyszerűsítését célzó rendelkezések közt legtöbb támadásnak volt kitéve az eredeti javaslat 100., most 108. §-a, mely eredeti szövegében a vádirat ellen beadható kifogást és a kifogás alapján a vádtanács által kitűzött tárgyalást mellőzni kívánta. A javaslat eredeti szövegének legfőbb indoka az volt, hogy a kifogások benyújtása az esetek igen nagy tömegében csak az eljárás indokolatlan és alaptalan elhúzására vezetett. A Kúriáig felvihető ügyekben az eljárás megindításától kezdve — a jegyzőkönyvvezetőket nem is számítva — tizenhat bírói személy és azonfelül a nyomozó hatóság foglalkozik ugyanazzal a cselekménnyel, ami talán mégis meggondolandó, hogy okvetlenül szükséges-e minden ügyben és nem volna-e célszerű legalább a vádtanács három bírói személyét kikapcsolni, főleg mikor kivált vidéken, az esetek többségében a vádtanács egyszerűen a kifogás elutasításával a terheltet vád alá helyezte. Nem látszott alaptalannak igen tekintélyes jogászoknak ama felfogása, hogy a vádtanács intézménye igen hiányosan váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mindazonáltal az igazságügyi bizottság nem zárkózott el annak mérlegelésétől sem, hogy egyes bíróságoknál, elsősorban a budapesti büntetőtörvényszéknél a vádtanács a kifogási eljárás során igen érdemleges munkát végez. 1929-ben e vádtanács elé került 1957 ügy, melyek közül 153-ban rendelt el a vádtanács