Képviselőházi irományok, 1927. XXI. kötet • 938-980. sz.
Irományszámok - 1927-942. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett kétrendbeli izgatás bűntettével gyanúsított Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi ügyében
206 942. szám. fizessenek éppen úgy, mint akár száz esztendővel ezelőtt. Akik a körön kívül állnak, azokról legföljebb akkor esik szó, ha a kórházak költségvetését redukálják. Akkor is csak nagyon röviden. Kevés szóval és gyors cselekedettel. Kirakják őket a kórházból az utcára. Mert hát takarékoskodni kell. Kell a pénz az optánsoknak. Egy szörnyű pauperizmus fojtogató karjaiban haldoklik az ország. És az elnyomorodott miihók talán annak örüljenek, hogy az optánsok pénzhez jutnak? Túlságosan frivol ez a beállítás. Az ország népét kérdezzék meg a hágai megegyezés felől és az ország mai politikai és gazdasági sorsa felől. Merjék megkérdezni. A rendőrkard, az erőszak, a megfélemlítés eszközével azonban semmit sem lehet megoldani, legkevésbbé a munkanélküliség problémáját. Most azután a forrongó tömegeket rendőrpaták alá kergetik. Karddal akarják elcsendesíteni a nyomor morajlását. Persze, hogy felüti a fejét a bolsevista kísérletezés. Persze, hogy megjelennek Moszkva őrültjei — mint a dögkeselyűk a hullamezőn—ott, ahol fölgyülemlett az elkeseredés és a gyűlölet és ahol a kétségbeesés köde borít be mindent. Sőt, nemcsak a bolsevista agitátorok kezdenek el ilyenkor dolgozni, hanem az ázsan provokátorok is, hogy olyan cselekvésre ragadják a könnyen izguló tömeget, amely azután alkalmat ád a hatalomnak arra, hogy «rendet» teremtsen, hogy lesújtson és még jobban elhallgattasson mindent. «Ha nem engedtünk volna a nagyhatalmak követelésének, akkor bepakkolhattunk és hazajöhettünk volna» — mondja Bethlen : , i • A magyar kormánydelegációnak Hágában legfőbb gondja az volt, miképen tudná pénzhez juttatni az agrár körök érdekeltjeit, a nagybirtokosok, arisztokrata és dzsentri családokat, továbbá a Habsburgokat, az egyházakat és a vegyes döntőbírósági ügyek egyéb érdekeltjeit. Ez volt a kormány számára a döntő szempont és nem az, hogy Magyarország népét mentesítse az újabb terhek vállalásától ; Magyarország dolgozó tömegei az optánsok adófizetőivé válnak. Ez a bethleni elmélet mindenesetre újabb bizonyítéka annak, hogy a reakció mennyire azonosítja néhány nagybirtokos, néhány arisztokrata és dzsentri család, tehát az uralkodó osztály érdekeit, magának az ország érdekeivel. Hiszen e bethleni elmélet alapján a kormánynak valóban nem is lehetne más feladata, mint hogy a nagybirtokos gróf urak és a felső tízezrek minél korlátlanabb vagyonosodásáról gondoskodjék. A magyar nép érdekei ütköztek össze az optánsokként szereplő volt erdélyi nagybirtokosok érdekeivel és ebből az ütközetből az utóbbiak kerültek ki győztesként. Azt a 310 milliót a szegény nyomorgó magyar nép fizetheti meg és azt a 340 milliót pedig a Habsburgok, gazdag nagybirtokos, arisztokrata és dzsentri családok zsebelik majd be.» E cikkek egész szövege, de különösen a fentidézett részekben foglalt tényállítások és kifejezések úgy tartalmilag, mint egyetemes hatásukban a tárgyilagos bírálaton túlmenők, célzatuknak megfelelően a szenvedélyek felkeltésére és a gyűlölet kiváltására alkalmasak s ezért a Btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző, az 1912 : LXIII. t.-c. 19. §-a szerint minősülő, sajtó útján elkövetett kétrendbeli izgatás bűntettének tény elemeit tüntetik fel. A lejáratott nyomozás során a panaszolt hírlapi közlemények szerzőjének kiléte felderíthető nem volt, a cikkek kéziratai beszerezhetők nem voltak, a lap felelős szerkesztője pedig a szerző kilétét nem nevezte meg. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményekért az 1914. évi XIV. t.-c. 35. §-a értelmében Farkas István mint a lap felelős szerkesztőjét terheli a sajtójogi felelősség.
