Képviselőházi irományok, 1927. XXI. kötet • 938-980. sz.

Irományszámok - 1927-939. Törvényjavaslat a trianoni szerződésből fólyó kötelezettségekre vonatkozó egyezmények becikkelyezéséről

939. szám. 149 hágai tárgyalások során a IV. Függelékben lefektetett és elfogadott alapelveket. Pótolja azonban a hágai szövegben mutatkozó hiányokat és tisztázza a hágai szövegnek ama rendelkezéseit, amelyek félreértésre adhattak volna okot. A párizsi megegyezés által kétségkívül rendezettnek tekinthető, hogy Magyarország végleg szabadul a) azoktól a követelésektől, amelyeket a szövetséges és társult Hatalmak a magyar állammal szemben jóvátétel címén (trianoni szerződés 161—174 cikkek, I. Függelék tíz pontja) támaszthattak ; b) a fegyverszüneti és trianoni szerződésből s egyes kiegészítő szerződésekből folyó összes nem jóvátételi, ú. n. különleges követelésektől (créances spéciales). Ezzel szemben viszont megszűnnek mindazok a követelések, amelyeket a magyar állam támaszthat a szövetséges és társult Hatalmak ellen. E követelések és viszontkövetelések saldoja, és pedig a redukált saldoja, 1944-től 1966-ig fizetendő 13*5 millió évi átalány. A trianoni szerződések, a fegyverszüneti szerződésen és egyes kiegészítő szerződéseken alapuló ú. n. «különleges követelések» e szerződéseknek Magyarországra nézve végtelen terhes volta mellett igen számosak és súlyosak. A legfontosabbak a következők : 1. A trianoni szerződés 181. szakaszából folyó azok a követelések, amelyek a mai Magyarországot megszálló csapatok költségeinek megfizetése címén igényelhetők. 2. Azok a követelések, amelyeket egyes államok a trianoni szerződés 147. cikke alapján támasztanak magyar hadifoglyok és internáltak hazaszállítási költségei címén. 3. Azok a követelések, amelyeket Jugoszlávia támaszt azon a címen, hogy nem szállíttattak le teljes mértékben azok a szénmennyiségek, amelyek a békeszerződés VIII. részéhez tartozó V. Függelék 1. §-a értelmében voltak leszállítandók. 4. Azok a követelések, amelyeket Görögország támaszt a békeszerződés VIII. részéhez tartozó III. Függelék 5. §-a alapján folyamhajózási károk címén. 5. Azok a követelések, amelyeket az utódállamok a trianoni szerződés 301. cikke alapján támasztanak Magyarország ellen a nekik átengedett területeken levő vasútvonalakhoz tartozó gördülőanyag (vasúti kocsik) pótlólagos kiszolgáltatása iránt. 6. Azok a követelések, amelyeket Csehszlovákia támaszt a magyar kormány ellen az 1919 évi tanácskormány közegeinek a jelenlegi Csehszlovákiában folytatott hadműveletei során a csehszlovák államnak okozott károk megtérítése iránt. 7. Az a követelés, amelyet Románia a trianoni szerződés 193. szakasza alapján támaszt a bukaresti béke hatálytalanításából kifolyólag. 8. Azok a követelések, amelyeket az utódállamok támasztanak a trianoni szerződés 249. és 256. cikkei alapján alapok, alapítványok, valamint összességek és erkölcsi testületek vagyonának megosztása és részükre való kiszolgáltatása tekintetében, valamint a 258. cikk alapján a legkülönbözőbb központi nyugdíjalapok és pénztárak megosztása címén. 9. Az úgynevezett közigazgatási (adminisztrációs) tartozások, melyek alatt azokat a tartozásokat kell érteni, melyeknek jogcíme a Monarchia összeomlását megelőző időre nyúlik vissza és amelyek még a fennállott közösség ideje alatt akár a volt közös minisztériumok, illetve az akkori magyar kormány kötelezettségeiből erednek és amelyek még kiegyenlítve nincsenek. Az ily címen magyar állampolgárokkal, illetve magyar cégekkel szemben fennálló kötelezettségeket á, magy. kir. kormány rendezte. Az utódállamok azonban hivatkozva a trianoni békeszerződés 188. cikkének utolsó bekezdésére, amely egyedül a magyar kor-