Képviselőházi irományok, 1927. XX. kötet • 882-937. sz.

Irományszámok - 1927-929. Törvényjavaslat a törvénykezés egyszerűsítéséről

929. szám. 353 és más hasonló viszonyokat tárgyazó perekben engedi meg, amennyiben ez a vitás követelések vagy ellenkövetelések nagy száma miatt szükségesnek mutatkozik. A törvényjavaslat abból indul ki, hogy még a legbonyolódottabb pereket is célszerű a bírónak közvetlen irányítása alatt előkészítő iratok nélkül letárgyalni, azonban miután ez a bíróság munkáját megnehezítené és különösen bonyolódott ügyekben terjedelmesebb tárgyalási jegyzőkönyv fölvételét tenné szükségessé, kénytelen a járásbírósági eljárásban is tért adni az előkészítő iratoknak. A 16. §-hoz. A Pp. 280. §-a értelmében a bizonyítás felvétele a kellően értesített felek távollétében is a lehetőség szerint foganatosítandó. A törvény ezzel el kívánja érni azt, hogy ha a tanút vagy a szakértőt a bíróság megidézte, akkor azt a lehetőség szerint hallgassa is ki, illetőleg hallgassa meg, és ne okozzon újabb idézésekkel a tanúnak vagya szakértőnek újabb megterhelést és költséget. A gyakorlatban mégis megtörténik, hogy a rendkívül elfoglalt bíró a tárgyalást, valamint a tanuk kihallgatását, illetőleg a szakértők meghallgatását hivatalból elhalasztja. Ez helytelen, mert a bíró munkaideje nincs korlátozva ; amíg megidézett tanú vagy szakértő van, addig a bíró munkanapját nem fejezheti be. Ezt kívánja elérni a törvényjavaslat, amikor olykép rendelkezik, hogy a határnapon a bíróság idézésére megjelent tanú kihallgatása vagy a megjelent szakértő meghallgatása előtt a tárgyalást nem lehet elhalasztani, hanem a kihallgatást vagy meghallgatást föltétlenül foganatosítani kell. Megtörténhetik az is, hogy a bíró akadályoztatása pl. betegsége következtében a tárgyalást el kell napolni a nélkül, hogy a megidézett tanút vagy szakértőt erről előzetesen értesítették- Ilyen esetben is azt rendeli a törvényjavaslat, hogy a tanút vagy szakértőt más bíró, esetleg önálló működési körrel felruházott bírósági titkár vagy jegyző hallgassa ki, illetőleg hallgassa meg. igaz ugyan, hogy a közvetlenség elve ily kép némi kárt szenved, de a törvényjavaslat ennél fontosabbnak találja azt, hogy a tanút vagy a szakértőt újabb idézéssel ne terheljék. A 17. és 18. §-okhoz. Szegénységi jogon pereskedő félnek ügyében az államkincstárt súlyosan terhelik a tanúkihallgatás költségei abban az esetben, ha a tanú nem lakik a bíróság székhelyén. A Pp. 113. §-a szerint az államkincstárnak ilyenkor előlegeznie és sok esetben véglegesen viselnie kell a tanuk és szakértők illetményeit, amelyek az útiköltségen és ellátási költségen felül egyes esetekben az időmulasztás megtérítésében is állanak. Ezek az illetmények a szegénységi jogban nem részesülő feleknek kisértékű pereit is oly költséggel terhelik meg, amely a per tárgyának értékével nem áll arányban. Ennélfogva a törvényjavaslat egyrészt lehetővé kívánja tenni, hogy a tanukat ilyen perekben a lehetőséghez képest lakóhelyükön hallgassák ki, mégpedig esetleg, ha a bizonyítandó tény egyszerű, például aláírás valódiságának bizonyítása esetében, a községi bíróság útján is, ha a perbíróság különös okból nem kívánja maga kihallgatni a tanút (17. §.). Másrészt a törvényjavaslat szerint a tanúnak csak a megjelenéshez elkerülhetetlenül szükséges útiköltség megtérítésére lehet igénye és csak napszámos tarthat igényt az időmulasztással járó károsodás megtérítésére (18. §. 1. bekezdése). A tanuzás polgári kötelesség, a tanú nem követelheti, hogy vagy az államkincstár vagy az egyébként vagyonilag gyönge fél a tanúnak az elkerülhetetlenül szükséges útiköltségen felül még valamit megtérítsen. Másrészt a javaslat arról is gondoskodik, hogy a munkaadó semmiféle hátránnyal ne sújthassa a munkást a miatt, mert ez tanuzási kötelezettségének teljesítése végett munkát mulasztott és hogy a munkást a munkaadónak ily jogellenes cselekménye ellen biztosítsa, az ilyen cselekményt kihágáskép rendeli büntetni (18. §. 2. és 3. bekezdése). Képv. iromány. 1927—1932. XX. kötet. 45