Képviselőházi irományok, 1927. XX. kötet • 882-937. sz.

Irományszámok - 1927-929. Törvényjavaslat a törvénykezés egyszerűsítéséről

929. szám. 345 tárgyalás nélkül, tehát a bíróság munkájának és az érdekeltek idejének és költségeinek jelentékeny kímélésével. A büntető igazságszolgáltatásnak a mainál nagyobb egyszerűségét pusztán eljárási intézkedésekkel alig lehet elérni. Az anyagi büntetőjognak bizonyos átalakítása is szükséges ehhez. Sok esetben a bíróság csak azért büntet, mert a törvény nem ad módot a büntetés mellőzésére az oly egészen jelentéktelen esetekben sem, amikor azt sem a közérdek, sem a sértett fél érdeke nem kívánja meg. Ezen kíván segíteni a javaslat 114. §-a. Lényegesen továbbfejleszti a javaslat a büntetés végrehajtása feltételes felfüggesztésének rendszerét is, amikor az erre nézve a hatályos jogban foglalt korlátozásokat enyhíti (113. §.). Az eddig felsorolt intézkedéseken felül közvetlenül is törekszik a javaslat az állam terheinek csökkentésére a büntető igazságszolgáltatásban. Ezért korlátozza a tanudíjak összegét (95. §.), törvénynapokat rendszeresít (98. §.), megengedi a törvényszék, mint egyesbíróság hatáskörébe tartozó egyes ügyeknek járásbíróság által elintézését (99. §.), megszünteti magánvádas ügyekben a bűnügyi költségeknek az államkincstár részéről előlegezését (107. §.), illetéket rendszeresít bizonyos ügyekben (109. §.), külön rendelkezést javasol a nyilván alaptalanul bejelentett bizonyítás költségeinek viselésére vonatkozóan (108. §) s célszerűbben szabályozza a tárgyi sajtóelkobzást rendelő ítélet végrehajtásának módját (106. §.). III. A törvényjavaslat a főcélt, vagyis az egyszerűsítést szolgáló rendelkezések mellett azonban egyéb rendelkezéseket is tartalmaz. Ezt a törvényjavaslatot kívánom ugyanis felhasználni arra, hogy törvénybe iktathatok legyenek egyes olyan rendelkezések, amelyek más szempontból mutatkoznak kívánatosnak. Ilyen pl. a törvényjavaslat 1. §-ában a bírói hatalomnak a magyar szent korona nevében gyakorlása tekintetében foglalt rendelkezés, ilyenek továbbá a házassági perekre vonatkozó rendelkezések, amely utóbbiak a házasságok felbontásának megnehezítését akarják elérni ; ilyenek a szegénységi jogra vonatkozó rendelkezések, amelyek az ezzel az intézménnyel űzött visszaéléseknek akarnak gátat vetni stb., stb. Az ezekből a szempontokból a törvényjavaslatba felvett rendelkezések indokolását is a részletes indokolás foglalja magában. Itt csak két körülményt akarok kiemelni : Az első az, hogy a törvényjavaslat nem tartalmazza a polgári peres eljárásra vonatkozó értékhatárok megállapítását. Ezeket az értékhatárokat eredetileg a perrendtartási törvény maga határozta meg. Ma az 1925 : VIII. törvénycikk 55. és 59. §-ai alapján ezeket az értékhatárokat az igazságügyminiszter állapítja meg. Miután előre nem lehet megállapítani azt, hogy a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések és azok az értékhatárok, amelyeknek megállapítása ma célszerűnek mutatkozik, elegendők lesznek-e arra, hogy a bírói létszám szükséges csökkentése mellett a bíróságok elvégezhetik-e a munkát vagy nem, nem tartanám célszerűnek, hogy ezeket az értékhatárokat már most törvényben megrögzítsük, hanem fenn akarom tartani az igazságügyi kormányzatnak azt a lehetőséget, hogy ezeket az értékhatárokat a szükséghez képest továbbra is rendelettel módosíthassa. A második körülmény, amelyet itt ki kell emelnem az, hogy a községi bíráskodás szabályozása iránt külön törvényjavaslatot kívánok előterjeszteni, amely ezt az eljárást egész terjedelmében újból fogja szabályozni. A járásbíróságok tehermentesítése elkerülhetetlenül szükségessé teszi a községi bíráskodás fejlesztését. Ennélfogva gondoskodni kell arról, hogy ezt a bíráskodást hivatott egyének gyakorolják. Szükséges lesz, hogy nemcsak Budapesten, hanem más városokban, jKépv. iromány. 1927—1932. XX. kötet. 44