Képviselőházi irományok, 1927. XIX. kötet • 823-881. sz.

Irományszámok - 1927-865. Törvényjavaslat Budapest székesfőváros közigazgatásáról

ôéô. száttí. Û39 Szeiesen nem számítható — ideiglenes szolgálaton kívüli viszonyba kerül, két irányban jelent előnyt a tisztviselőkre, egyfelől abban a tekintetben, hogy jelenlegi megbízatásának lejártáig — bár szolgálatot nem teljesít — fizetését, nem. pedig az esetleg jóval csekélyebb összegű nyugdíját kapja, másfelől abban, hogy a végelbánás bekövetkeztéig eltelő szolgálaton kívüli idő is beszámít szolgálati idejébe és növeli nyugdíjigényét, ami annak a szándéknak a biztosítása,, hogy a tisztviselői megbízásból származó közjogi igénye szerzett magánjogként tarttassék tiszteletben, vagyis hogy a tisztviselőt az időközben létrejött törvény rendelkezéséből kifolyólag semminő anyagi joghátrány ne érje. Természetes, hogy amint eddig sem volt köteles a tisztviselő a tisztújításkor pályázni, ezt a kötelezettségét a javaslat sem állapítja meg és így a tisztviselővel szemben az a körülmény, hogy azért nem volt megválasztható, mert nem is pályázott, a törvényben megállapított jogai és igényei tekintetében nem okoz különbséget. Azt, hogy a törvényjavaslat 58. §-ában a főpolgármesterre és a polgármesterre ruházott kinevezési jogot csak az újonnan megválasztott főpolgármester és polgármester gyakorolhatja, — bár ez természetszerű — mégis azért kellett kifejezetten kimondani, hogy ennek az igen fontos jognak a gyakorlása körül félreértések ne támadhassanak. Az (5) bekezdésnek a kerületi elöljárókra vonatkozó rendelkezését az a változott helyzet indokolja, hogy a kerületi elöljárói minőség a jövőben hivatali beosztás lesz, a jelenlegi kerületi elöljárók jogállásáról tehát világosan rendelkezni kellett. A (e) bekezdésnek a főszámvevői és helyettes főszámvevői állásra vonatkozó átmeneti rendelkezését méltányossági szempontok teszik megokolttá. A 102. §-hoz. Abból az általános jogelvből, hogy a szabályrendelet törvénnyel nem ellenkezhetik, következik, hogy a szabályrendeletnek az a rendelkezése, amely a — bár később keletkezett — törvénnyel ellentétbe kerül, nem érvényesülhet az egyes konkrét ügyekben — még akkor sem, ha a cselekmény megtörténte idejében a szabályrendeleti rendelkezés volt hatályos. Ebből szükségképen következik a §-nak egyrészt az a rendelkezése, hogy ezeket a szabályrendeleteket záros határidő alatt át kell dolgozni, és a törvény rendelkezéseivel összhangba kell hozni, — másrészt az, hogy a szabályrendeleteknek ilyen ellentétes rendelkezései a törvény hatálybalépte napjától kezdve nem érvényesülhetnek többé, mégpedig akkor sem, ha a szabályrendeletek még nincsenek átdolgozva. Ez alól a természetszerű szabály alól azonban egyetlen kivételt enged ennek a szakasznak (2) bekezdése azokra az ügyekre nézve, amelyekben a törvény hatálybalépte idejében már volt első, esetleg másodfokú határozat is, ha azok jogorvoslat következtében, tehát nem hivatalos felülvizsgálat útján kerülnek elbírálás alá. Ennek a rendelkezésnek az indoka az, hogy ha valamely ügy a hatósági intézkedésnek már előrehaladottabb állapotában van, annak végleges eldöntése ne történjék más jogszabály szem előtt tartásával, mint amely az elsőfokú határozat meghozatala idejében hatályban állott, és amelyet a felek is egyedül tekinthettek irányadóul akkor, amikor igényeiket érvényesítették, vagy jogorvoslataikat használták. A 103. §-hoz. E szakasz (1) bekezdésének a), b) és c) pontja összefoglalja azokat a hatásköri változásokat, amelyek a törvény rendelkezései következtében beáll anak. Az a) pont egészen világosan elkülöníti a törvényhatósági bizottság és az intézőtanács hatáskörét, úgyhogy e körül vita ne támadhasson.