Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.

Irományszámok - 1927-815. Törvényjavasla a közhasználatú gépjárművállalatokról

172 . \ 815. szám. ellen a törvény értelmében a kereskedelemügyi miniszterhez kifogással lehet fordulni, a kifogásnak felfüggesztő hatálya általában nincsen. Magától értetődik, hogy ami a gép járóművek közúti közlekedésének rendészeti vonatkozásait illeti, azok ellátása a rendőrhatóságokra tartozik. A- közhasználatú gépjáróművállalatoknál is a személy- és vagyonbiztonság megóvása, a közrend fenntartása, a közönség magatartásának irányítása, az annak kényelméről és a köztisztasági követelményekről való gondoskodás, a megfigyelő, a veszélyt megelőző tevékenység tehát a rendőrhatóságokra hárul. Éppúgy magától értetődik, hogy a közhasználatú gép járómű vállalat ok a közutak védelmét célzó rendelkezések tekintetében útrendészeti ellenőrzés alatt állanak. A megfelelő végrehajtási rendelkezések keretében rendelkezni kívánok arról, hogy ha a vállalat járati útvonala több hatóság területét érinti, ezek mindazokban az intézkedéseikben, amelyek e vállalat illetékességi körükön kívül eső részének üzemi viszonyaira befolyással lehetnek, az érdekelt többi hatósággal egyetértően kötelesek eljárni. Megegyezés hiányában a közös felettes hatóság dönt és ez lesz irányadó. Svájcban az 1906. évi Kraftwagenverordnung 25. §-a értelmében az autóbuszjáratok múszaki-üzemi felügyelete a postaigazgatóság közegeire tartozik, míg az útrendészeti felügyelet a helyi rendőrhatóságokat illeti. Az 1924. szeptember 15-iki belga törvény 9. és 12. pontja értelmében a közhasználatú rendszeres autóbuszjáratokat az útügyi és rendőrhatóságokon felül a király által kinevezett megbízottak és közegek (fonctionnaires et agents) ellenőrzik. A földmívelésügyi és közmunkaügyi miniszter alá tartozó központi útügyi igazgatósághoz beosztott hat megbízott ügyköre az egész országra kiterjed. Feladatuk, hogy az említett járatoknál elkövetett kihágásokat, valamint az azoknál előforduló rendelleneségeket megállapítsák és a rendőrhatóság tudomására hozzák. Olaszországban a rendszeres automobil járatok felügylete a kerületi vasúti és gépjáróműfelügyelőségek hatáskörébe tartozik. A 26. §-hoz. Az első statisztikai felvétel idején, 1926-ban 83 autóbuszvállalatot számoltak és ezeknek száma 1927-ben csaknem megkétszereződött. Sokan ugyanis vérmes reménységekkel eltelve, a gazdaságosság szempontját figyelmenkívül hagyták és a félig-meddig járható utakat siettek lefoglalni. Ezzel szemben 1928-ban az autóbuszvállalatok száma már csak 14-gyel szaporodott. Igaz ugyan, hogy az 1928. évi adatokból arra lehet következtetni, hogy a vállalatok berendezésüket tökéletesbíteni és üzemüket intenzívebbé tenni igyekeztek. így pl. járóműveik számát lényegesen (291-ről 397-re) szaporították, valamint nagyobb befogadó- és ezzel nagyobb teljesítőképességű gép járómű veket szereztek be, ennek megfelelően utasforgalmuk is lényegesen (2*5-ről 10*8 millióra) megnövekedett. Ez a gyarapodás azonban túlnyomólag a helyi járatokra jut, míg a helyközi járatok úthálózata és benzinfogyasztása 1928-ban az előző évvel szemben egészben változatlan maradt, sőt bruttó bevételeik elég lényegesen (5'2-ről 4*5 millió pengőre) csökkentek. A helyijáratok e fölényét egyedül Budapest adta meg, amelyre az ország tásaskocsiutasforgalmának 66*8%-a jutott. Ha továbbmenően a MAVART-ot és a m. kir. postát elkülönítjük, úgy találjuk, hogy 1928-ban 133 vállalat 221 autóbusszal 2.845 km útvonalon tartott fenn helyközi járatokat. E járatok 9'6%-ának úthossza azonban 5 km-en alul, 30%-ának úthossza pedig 5—10 km között volt, egy-egy vállalatra átlag nem egészen másfél kocsi, 1 km járat-útvonalra átlag 14 utas és 1*6 pengő bruttó bevétel jutott. A teherfuvarozási vállalatok száma 1926-ban 43 volt, a következő évben megkétszereződött, 1928-ban pedig megháromszorozódott. E vállalatok gépjáróművei-