Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.

Irományszámok - 1927-810. Törvényjavaslat a korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaságról

810. szám. 57 elhatárolásánál is. Art.-nál a részvény hármat jelent : a) betétet, b) a tagságjogok foglalatját és c) értékpapírt. Kft.-nál a tagságjogról értékpapírt kiállítani a Tj. szabályozása szerint elvileg nem lehet. Itt csak a „betét" és a „tagságjog" megjelölésére van szükség. A Tj. nomenklatúrája szerint a betétnek a törzsbetét, a tagságjogok foglalatjának pedig az üzletrész felel meg. A törzsbetét a tag felelősségének mértékét jelzi ; a tőkeszolgáltatás nagyságát állapítja meg és éppen olyan állandó összeg, mint maga a törzstőke, amely nem más, mint a törzsbetéteknek összege. Az üzletrész viszont azoknak a jogoknak összességét jelenti, amelyeket a tag a törzsbetét szolgáltatásának ellenértékeként szerez meg. Amíg tehát a törzsbetét egy határozott összeget jelent éppúgy, mint a törzstőke, addig az üzletrész belső értéke a vállalkozás eredményéhez képest állandóan változik. Az üzletrész és törzsbetét tehát két különböző dolog. Közöttük összefüggést csak az a körülmény létesít, hogy a törzsbetét szolgáltatása nélkül nem lehet a tagnak üzletrésze és hogy a tagság jogok mértéke rendszerint a törzsbetét összegéhez igazodik (20. §. 1. bek.). • Felvetették nálunk azt 'az eszmét, hogy nem volna-e helyes a „törzsbetét" és „üzletrész" kettős megjelölés helyett a tagok részesedését egységesen megjelölni. A francia törvény „parts sociaíes"-ról beszél. A lengyel törvény az „udzial" egységes elnevezést alkalmazza ; hasonlóképen az egységes elnevezés mellett foglalt állást Pap Dávid tervezete, amely a „tőkerész" kitételt használja. Ezekkel szemben a német, osztrák, cseh, bulgár és svájci jog külön nevet adnak a betétnek és külön nevet a tagságjogoknak. A Tj. felfogása szerint sokkal precízebb és helyesebb a kettős elnevezés. Mert egészen más a „tagságjog", amely nem csak vagyoni, hanem egyéb természetű jogosultságoknak is foglalatja, mint a „vagyoni betét", amely a tagnak a társas viszonyból fakadó, csupán egyik vagyoni kötelezettségére utal. Rt.-nál a „részvény" egységes elnevezés nem okoz bajt, minthogy a részvény, mint értékpapír a tagságjogot érzékíti meg és az árfolyamérték visszatükrözteti a „betéttől" (névértéktől) mindig különböző „vagyonilletőségét" is : a társaság vagyonából a részvényesre jutó vagyonrészt. A Tj. szabályozása az üzletrész forgalomképességét a következő rendelkezésekkel zárja ki : 1. Az üzletrészről értékpapírt kiállítani nem lehet. Az egyetlen okirat, amelyet tagság jogairól a tag követelhet, a tagjegyzék kivonata, amely a társaság és a tag között fennforgó jogviszonyt (a törzsbetét nagyságát, a pótbefizetési és a mellékszolgáltatásra vonatkozó kötelezettséget és minden későbbi változást) feltünteti. A Tj. tehát, szemben a német jog hallgatásával, továbbá a liehtensteini törvény 409. cikkével (amely megengedi az üzletrészről forgatható értékpapír kiállítását) és a belga javaslattal (amely az üzletrészt rektapapírnak minősíti), intézményesen kizárja azt, hogy az üzletrész értékpapírban rögzíttessék meg. 2. Egy tagnak csak egy üzletrésze lehet ; ezzel szemben az üzletrész (név)értéke (a törzsbetét) különböző lehet (ez a főakadálya annak, hogy az üzletrész helyettesíthető dologként szerepelhessen a kereskedelmi forgalomban). Ha a tag újabb törzsbetét szolgáltatását vállalja vagy megszerzi egy másik tag üzletrészét, ezzel még nem lesz több üzletrésze, hanem csak üzletrészének névértéke fog nagyobb lenni. Több üzletrésze a tagnak a Tj. szabályozása szerint csak abban az egy esetben lehet, ha az üzletrészek különböző jogi természetűek {elsőbbségi üzletrész kreálásának u. i. itt sincsen akadálya). 3. Az üzletrész félosztásának csak akkor lehet helye, ha a tag üzletrészét részben ruházza át, avagy a felosztást valamelyik tag halála esetében az örökösödési osztály teszi szükségessé. Ilyenkor is szem előtt kell tartani az üzletrészminimumot (1.000 Képv. iromány. 1927—1932. XVIII. kötet. 8