Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.

Irományszámok - 1927-809. Törvényjavaslat egyes jogügyleteknek kötelező írásbafoglalásáról és az ezzel kapcsolatosa rendelkezésekről

809. szám. 21 A 19. §-hoz. Panaszok merültek fel a miatt, hogy az ingatlanforgalmi ügynökök a nélkül, hogy a törvény őket feljogosítaná, a felek részére elkészítik a közreműködésük útján létrejött adásvételi ügyletekről a szerződéseket. Az ügynökök viszont arra hivatkoztak, hogy az okiratok készítésétől őket semmiféle törvény el nem tiltja s minthogy ők a szerződéseket külön díjazás nélkül készítik, ezzel a nagyközönség érdekét szolgálják. Az 1920 : XXXVI. t.-c. 97. §-a. 1. bekezdésének 3. pontja értelmében az Országos Földbirtokrendező Bíróság engedélye alapján működő, ügynökök arra is hivatkoztak, hogy mind az utóbb említett törvényhely, mind pedig a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 60.000/1921. F. M. számú rendelet XI. fejezete megemlékezik az ő közvetítésükkel létrejött ügyletekről, illetőleg az utóbbi rendelet az általuk használandó okmányminták bemutatásáról rendelkezvén — ők a jogügyletek okiratba foglalása alkalmával teljes jóhiszeműséggel járnak el. A törvényjavaslat ebben a kérdésben azt tartotta szem előtt, hogy az említett törvény és rendelet szövege nem nyujt ugyan alapot arra, hogy a kérdéses ügynökök okiratszerkesztési jogosultsága, mint törvényadta jog, megállapítható legyen, mert az 0. F. B.-tól jóváhagyott okmány minták célja nem egyéb, minthogy támpontot adjanak arra, hogy az adásvételi jogügyletek átlagában milyen legfontosabb kérdésekben kell a felek között megegyezést létrehozni. Viszont azonban méltányolta a törvényjavaslat azt, hogy az ügynökök (akik csak a közvetített szerződés létrejötte esetében követelhetik díjaikat) díjkövetelésük érvény esi thetése végett bizonyítékot szerezhessenek a szerződés létrejöttéről ; e mellett a törvényj avaslat t tekintetbe vette a nagyközönség érdekét is, ami azt kívánja,- hogy a szerződés mihelyt létrejött, kötelező alakban megrögzíttessék és a halogatás a szerződést meg ne hiúsítsa. A 19. §. 1. bekezdése az egész vitás kérdésben tiszta helyzetet teremt : megszilárdítja az O. F. B. engedélyével működő ügynökök jogállását annak elismerésével, hogy ők az okiratok készítésében csupán csak okiratminták szolgáltatásával díjtalanul közreműködhetnek, viszont kimondja, hogy az így készült okirat nem pótolja a 12. §-ban megkívánt alaki kellékeket, amiből következik, hogy a telekkönyvi bejegyzéshez a 12. §. eseteiben szükségesek az ugyanott megjelölt kellékek. Az ügynökök jogának ilyen megszilárdításával együtt kell járni annak is, hogy a törvény gondoskodjék a közvetítés személyi granciáiról. A garanciát a földbirtokrendezésről szóló törvényt végrehajtó 60.000/1921. F. M. számú rendelet 230. §-a már megtalálta abban, hogy „az ingatlanok forgalmának közvetítésével vagy ingatlanok adásvételével üzletszerűen csakis az foglalkozhatik, akinek erre az O. F. B. engedélyt ad". Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a törvényjavaslat is annak meggátlása végett, hogy az O. F. B. engedélyét el nem nyerő, megfelelő személyi és anyagi biztosítékot nem nyújtó közvetítők foglalkozzanak ezzel a széles néprétegeket és az államkincstárt is érintő üzletággal. A 20. §-hoz. Ez a §. meg akarja szüntetni azokat a panaszokat, amelyek szerint visszás helyzetek támadnak abból, hogy a nemrégiben még bírói hatalommal működők nyugalomba vonulván, korábbi bíróságuk előtt mint ügyvédek eljárnak. Jóllehet bíróságunk magas erkölcsi szelleme és a bírákból lett ügyvédek helyes erkölcsi érzéke biztosítékot nyujt arra, hogy az említett személyek ügyvédi működése az ügynek érdemi elintézését nem befolyásolhatta, mégis a gyanú árnyékának távoltartása is kívánatos ; ez a magasabb erkölcsi szempont a 20. §. rendelkezése felől megnyugtathatja mind a bírói, mind az ügyvédi kart, A 21—24. §-koz. E §-ok a törvény életbeléptetésével kapcsolatos, valamint értelmező és átmeneti rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek indokolásra nem