Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.

Irományszámok - 1927-815. Törvényjavasla a közhasználatú gépjárművállalatokról

815. szám. 177 miatt társaskocsinak minősülő közönséges személykocsinál méltánytalanul súlyos megterhelést jelent. A javaslat a hely szerinti megkülönböztetés lehetőségét szem előtt tartja, azonban, ennek alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha e tekintetben megfelelő tapasztalat fog rendelkezésre állani. A biztosítási kötelezettség megállapítása mellett a kötelezetteket nem akarom megfosztani attól az esetleges előnytől, hogy a szavatossági fedezetet önkezesség útján is nyújthassák. A kártérítés fedezetének ily vagylagos szabályozását több külföldi törvényben találjuk, így a németbirodalmi 1922. évi légiforgalmi törvényben, az 1926. évi február 15-i svájci gépjáróműtörvény 41. §-ában, valamint az 1925. évi németbirodalmi Kraftfahrlinien-Gesetz végrehajtása tárgyában 1928. október 20-án kiadott utasítás 14. §-ában. A törvényjavaslat a biztosítás, illetőleg a biztosíték nyújtásának kötelezettsége alól az állami hatóságokat, hivatalokat, üzemeket, intézeteket és intézményeket kiveszi. E mentesség az állami számvitelről szóló 1897 : XX. törvénycikk rendelkezésének felel meg, amely szerint az állam tulajdonát képező ingatlanok tűzkárbiztosítás-kötelezettsége alól szintén mentesek. A biztosítás, illetőleg biztosíték nyújtásának kötelezettsége alól, továbbá a belügyminiszterrel egyetértve, az önkormányzati hatóságok által fenntartott közhasználatú gépjáróművállalatok, a pénzügyminiszterrel egyetértve pedig az olyan nyilvános számadásra kötelezett tőkerős vállalatok is kivehetők lesznek, ametyek az őket érhető kártérítési kötelezettség fedezetéről tartalékolás útján gondoskodni képesek. Végül e szakasz felhatalmazást tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a szavatossági biztosítási kötelezettség a magánhasználatú gép járóművekre is kiterjeszthető legyen. Az összes gépjárómű vekre kiterjedő ily biztosítási kötelezettség a társadalmi biztosítás egyik neme, amennyiben a gépjáróművek elterjedése folytán nagyon megszaporodott közlekedési balesetek semmivel sem maradnak az ipari balesetek száma és jelentősége mögött, úgyhogy ezeket immár szintén mint fontos társadalmi kérdést kell tekinteni. Ezidőszerint a gépjárómű-balesetekből eredő szavatosság biztosítása már több észak amerikai államban kötelező. Svájcban az 1926. évi február 16-i törvény valósította meg. Svédországban 1930. január 1-én lép életbe és a még csak tervezet alakjában létező osztrák gépjárómú-törvényben is benne foglaltatik. A gépjárómű szavatossági biztosítás általános kötelezettsége voltaképen e törvény keretein belül esik. Mégis indokoltnak véltem, hogy a közhasználatú gépjáróművekkel tett kezdeményezés kapcsán a helyesnek talált elvnek külön törvényi intézkedés kikérése nélkül megvalósítására már most felhatalmazást nyerjek az esetre, ha idők multán az érdekelt miniszterekkel együtt azt állapítanám meg, hogy annak szükségessége nálunk is elérkezett. A 39. §-hoz. A javaslat 39. §-a a hazai beszerzés kötelezettségét a közhasználatú gépjárómű vállalatokra, ezek között a géperejű bérkocsival] álatokra is kiterjeszti. Az említett vállalatok létesítésére adott engedély ugyanis oly kedvezményt jelent, amellyel szemben a hazai ipar pártolása, vagyis a hazai gyártmányú gépjárómű használata méltán elvárható. A hazai beszerzés kötelezettsége természetesen a gépjárómű mindennemű felszerelésére (tehát a kerekek gummiabroncsaira) valamint az üzemanyagokra, (benzin, olaj stb.) is kiterjed. Hazai ipar révén fedezettnek valamely beszerzés csak akkor tekinthető, ha annak tárgyát egészben vagy annak a magyar ipar mindenkori termelési viszonyahoz képest az országban megfelelő minőségben és árban gyártott alkatrészeit hazai gyár, vagy műhely a Képv. iromány. 1927—1932. XVIII. kötet. 23