Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.

Irományszámok - 1927-815. Törvényjavasla a közhasználatú gépjárművállalatokról

815. szám. 109 felől azonban gondoskodik arról, hogy a korábban létesült vállalat érdekei ne sértessenek. E szakasz egyúttal kifejezetten tisztázni kívánja azt a vitát, amely egyes városokkal, részint a városnak a területhasználat kizárólagosságára vonatkozólag a közúti vasúttal kötött szerződése, részint a városnak saját közlekedési programmja érdekében való állásfoglalása miatt támadt és amely bizonyos magyarázat mellett útját állja, hogy a város távolabbi körzetével összeköttetést kapjon. Nagyon érthető ugyanis, hogy a városok a közúti vasút létesítését a területhasználati jog lekötésével biztosították. E vasutak csekély jövedelmezősége mellett különben senki ily vállalkozásra nem lett volna hajlandó. Az is igen érthető, hogy a városok a körzetük bekapcsolását a maguk közlekedési vállalatainak kívánják fenntartani. Ha azonban sem a közúti vasút sínhálózatát fejleszteni, sem a város saját közlekedésügyi programmját hamarosan megvalósítani nem tudja, a területhasználati jog helytelen értelmezése, vagy a város elvi fenntartása arra vezethet, hogy a városok az általános forgalom közepette, mint megközelíthetetlen sziklaszirtek meredeznek ki. Ily természetű akadályok azonban a közlekedésügy egyetemes érdekei előtt meg nem állhatnak, tehát gondoskodni kell, hogy azok elháríthatok legyenek és a gépkocsijáratoknak a város szívébe való bejutása okvetlenül biztosítható legyen. E mellett természetesen a közúti vasutakat sérelem nem érheti, vagyis megfelelő kikötéseket kell tenni, hogy a gépjáróművállalat a város területén tőle forgalmat el ne vonhasson. Ennek biztosítékául a gépjáróművállalatot bizonyos útvonalakról ki lehet zárni, vagy el lehet attól tiltani, hogy a város belterületének pontjai között utasforgalmat lebonyolíthasson, vagyis menetjegyet máshová mint távolsági viszonylatra kiadhasson, stb. Ha mindezek a szempontok érvényesülnek, az engedély kiadása sem a városra, sem a közúti vasútra sérelmes nem lehet és utóbbi kártérítési igényt annál kevésbbé támaszthat, mert hiszen a 16. §. értelmében a gepjáromű vállalat engedélyezésénél az elsőbbség a közúti vasutat illeti. Az engedélyezés jogának a törvényjavaslatban elfogadott rendszeréből következik, hogy a helyközi járat megállóhelyeit és végállomásait valamely város, vagy község belterületén is a kereskedelemügyi miniszter jogosult megállapítani. Magától értetődik, hogy a városnak, vagy községnek, rendészeti, városépítészeti, szociális, iskolaügyi és más közérdekű szempontból nyilvánított kívánságai megfelelő figyelembe fognak vétetni. Az 1928 : VI. törvénycikk a gép járóműveket a közutak fenntartására szolgáló külön adóval rótta meg. A közhasználatú gép járómű vállalatok gép járómű veit ezenfelül útfenntartási hozzájárulás fizetésére is kötélzete, amely az igénybevett út hossza arányában a törvényhatóságokat, városokat, községeket és egyéb alsóbbfokú útfenntartókat illeti. Számos városnak és községnek ezenfelül sorompó joga, vagyis kövezetvám szedését biztosító joga van. Ámbár sem az útfenntartási hozzájárulásokból, sem a helyenkint meglévő kövezet vámból eredő bevételek az utaknak a gép járómű vek által igénybevétele folytán előálló kiadásokkal arányban nyilván nem állanak, mégis mindezek és az egyéb közszolgáltatások együttvéve a gép járómű vállalatok oly mértékű megterhelését jelentik, hogy a városoknak és községeknek tartózkodniuk kell attól, hogy e vállalatokat továbbmenően jövedelemszerzés forrásául tekintsék. E vállalatok elvégre a városoknak és községeknek az iparukat, kereskedelmüket és a szellemi foglalkozásokat tápláló forgalmat hoznak, aminek hasznát az utak igénybevételéért más téren elért közvetett kárpótlásnak kell tekinteni. Minthogy e vállalatok útfenntartási hozzájárulást fizetnek, nem lehet ezeket területhasználati díjjal, vagy helypénzzel még akkor sem megterhelni, ha gépjáróKépv. iromány. 1927—1932. XVIII. kötet. 22