Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.
Irományszámok - 1927-815. Törvényjavasla a közhasználatú gépjárművállalatokról
154 815. szám. ságos verseny kizárása ugyanis megtakarításokat tesz lehetővé, melyek az üzemek berendezésének javítása alakjában a közönség javát szolgálják. Mindenesetre azonban azt eredményezi, hogy a magánvállalatok jó kiszolgálás mellett a gép járóművel való önellátásra nem rendezkednek be és így a vasutak igénybevevői maradnak. Összefoglalva az előadottakat, a gépjáróműközlékedés olyan előnyeit lehet megállapítani, amelyek mellett a forgalom bizonyos részének a vasútról a gépjáróművekre átvándorlását feltartóztatni nem lehet. A versennyel szemben a vasutak technikai és gazdasági okok miatt, legfőként azonban az európai vasúti rendszerékben rejlő megkötöttségüknél fogva, csak bizonyos mértékig védekezhetnek. Minthogy azonban a vasutak fennmaradása és fejlődőképességük megóvása fontos közérdék, az államnak kétségtelenül kötelessége, hogy à köz érdekében a súlyos kötelezettségekkel terhelt vasutakat védelembe vegye. Mindenekélőtt alkalmat, illetőleg elsőbbségét kell részükre biztosítani, hogy a gépjár óműszállítás felé gravitáló forgalmat vasúti berendezésük tökéletesbítésével, vagy a gépjáróműüzemmel együttműködés révén maguk foghassák fel. Végül az idegen gépjáróművállalatok nem gazdaságos versenyével szemben kell a vasutakat megvédeni. A különleges magyar viszonyok szempontjából mindezekhez még azt kell hozzátennem, hogy az adott szűk gazdasági területen a mi vasútjaink nem képesek úgy, mint más országokéi, a távolsági forgalomban kárpótlást találni. Minthogy pedig a vasutakat deficitbe kergetni és ezt közpénzekből fedezni a nemzeti vagyon egyrészének elpusztításával egyenlő, minthogy továbbá tőkeszegény ország vagyunk, amely az egyszer elpusztult javakat pótolni nem bírja, nagyon is ügyelnünk kell arra, hogy a gépjárómüvállalatoknak a gazdasági szükség által nem indokolt versenye a vasutakba befektetett nagy nemzeti vagyont meg ne semmisítse. A vasutakat tehát nem Önmagukért, nem öncélképen, hanem az általuk képviselt közérdekre tekintettel kell megvédeni. E védelem azonban csak a nem gazdaságos verseny távoltartására irányulhat, ellenben ahol a gépjárómű gazdaságosabb, ahol ennek előnyei képviselik a közérdeket, nemcsak hogy nem lehet célunk térfoglalásával szembehelyezkedni, hanem éppen ellenkezőleg, arra kell törekednünk, hogy a különböző közlekedési berendezések egymáshoz való viszonyának a gazdaságosság által megszabott egységes kialakulását előmozdítsuk. Ma tehát a probléma többé nem az, hogy „vasút, vagy gépjárómű'*, hanem hogy a kettőnek egymás mellett működését, sőt együttműködését helyesen szervezzük meg. Nincs tehát külön vasúti és külön autóközlekedési kérdés, hanem csak helyes közlekedéspolitikáról lehet szó. A közhasználatú gépjáróművállalatok szaporodását Magyarországon a következő adatok mutatják: , A) Társaskocsi vállalatok. Év Az év végén működött vállalatok Év száma gép j áró mű veinek száma járatainak hossza km-ben által szállított utasok milliókban 1926. 1927. 1928. 83 147 175 174 221 402 1.839 3.750 3.900 7-5 10-8 18'8
