Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.
Irományszámok - 1927-815. Törvényjavasla a közhasználatú gépjárművállalatokról
140 815. szám A kizárólagossági jog megszüntetése ügyében a kereskedelemügyi miniszter a bírói út kizárásával és pedig a közigazgatási önkormányzati testületek vállalatait illetőleg a belügyminiszterrel egyetértően végső fokon határoz. 19. §. Az esetenkint fuvarozást űző vállalatokat (2. §. 1. b), 3. b) és 4. b) pontja), amelyek üzeme egy város vagy község belterületén túl terjed, a kereskedelemügyi miniszter akként korlátozhatja, hogy azok a fuvarozást csak bizonyos körzetben, esetleg azon belül is közforgalmú vasút, vagy rendszeres hajójárat, vagy gépjáróművel űzött rendszeres járat útvonalától csak meghatározott távolságban és irányban folytathatják. Ily korlátozásnak az előző bekezdés rendelkezéseinek megfelelően akkor is helye van, ha a vasúti, illetve ha a rendszeres hajó-, vagy gépjárómú-közlekedés utólag létesül. 20. §. A társaskocsi, áru- vagy vegyesfuvarozási vállalat rendszeres járatának (2. §. 1. a), 3. a) és 4. a) pontja) valamely útszakaszon, továbbá valamely város vagy község belterületén való átvezetését, avagy valamely város vagy község belterületére való bevezetését nem akadályozhatja az, hogy más közforgalmú vasúti vagy gépjárómüvállalatnak az átszelt útvonal forgalmára, illetőleg a kérdéses város vagy község belterületén a forgalom lebonyolítására korábban kapott engedélye, vagy korábban biztosított területhasználati joga van. Az előző bekezdés alapján történő engedélyezésből kifolyóan a korábban létesült közlekedési vállalat kártérítési igényt nem támaszthat. A korábban létesült vállalat érdekeit, illetőleg jogait azonban a 18. §. rendelkezéseinek megfelelő védelemben kell részesíteni és a kiadandó engedélyben erre alkalmat korlátozó kitöréseket kell tenni. Az engedélyezett közhasználatú gépjáróművállalat állomásjelző tábláinak közterületeken, házakon, kerítéseken, ezek állagának és használhatóságának sérelme nélkül, hatósági engedély alapján való elhelyezését az érdekeltek tűrni kötelesek. Ezért ellenértéket követelni nem lehet. Ha a vállalat egyéb létesítményeinek (váróhelyiségek, várócsarnokok, kitérők stb.) céljára, vagy járóműveinek állomáshelyéül városok és községek utcáinak, tereinek és közterületeinek igénybevétele szükséges, az ebből támadó minden vitás kérdést végső foEon a belügyminiszter dönti el. Az 1890: 1. törvénycikkben meghatározott közutak, vagy ezek átkelési szakaszainak igénybevételéből támadt vitás kérdéseket végső fokon a kereskedelemügyi miniszter, szükséghez képest a belügyminiszter meghallgatásával dönti el. A közutak útkoronáit ennek a §-nak negyedik bekezdésében meghatározott célokra igénybevenni csak a kereskedelemügyi miniszter engedélyével szabad. 21. §. A közhasználatú gépjáróművállalat létesítésére adott engedély személyre szóló jogosítvány. Ennek folytán az engedélyes ezt a jogosítványt (engedélyt) vagy annak gyakorlását az engedélyező hatóság előzetes hozzájárulás nélkül társulás, bérbeadás, vagy bárminő egyéb módon másra át nem ruházhatja. Az átruházást csak annak javára lehet engedélyezni, aki e törvény értelmében engedélyt kaphat. Az engedélyes halála után az üzemet az életben maradt házastársa saját jogán és amennyiben az engedélyes után törvényes, törvényesített vagy örökbefogadott kiskorú gyermekek, vagy unokák maradtak, egyszersmind ezeknek a jogán és ezek javára is újabb engedély nélkül folytathatja, köteles azonban az üzem átvételét az engedélyes halálától számított négy hét alatt a hatóságnak bejelenteni és ez alkalommal az ebben a törvényben megállapított mindazokat a kellékeket saját személyében igazolni, amelyeket a törvény az engedély kiadásának előfeltételeképen megszab. Ha az életben maradt házastárs e személyi kellékekkel nem
