Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.

Irományszámok - 1927-815. Törvényjavasla a közhasználatú gépjárművállalatokról

138 815. szám. kelt miniszterekkel együttes elvi hozzájárulását és a vagyonfelügyeleti felettss hatóság jóváhagyását kell kikérni, abból a szempontból, vájjon közüzem létesítése közérdekből indokolt-e és a vállalkozás háztartási szempontból megengedhető-e ? E kérdések eldöntése után az engedélyezés tekintetében az előző bekezdésben körülírt eljárást kell követni. Ha az illetékes hatóság a rendőrhatóság kifog asa ellenére hoz engedélyt megadó véghatározatot, ezt fokozatos felülbírálás végett a felettes hatósághoz hivatalból fel kell terjeszteni még akkor is, ha a határozatot fellebbezéssel nem támadták meg. A kereskedelemügyi miniszter az ilyen véghatározatot a belügyminiszterrel egyetértően bírálja el. Ha az első bekezdés esetében a II. fokú hatóság az I. fokban eljárt hatóság véghatározatát az illetékes rendőrhatóság álláspontjának megfelelően módosítja, az iratoknak külön jogorvoslat hiányában is további felterjesztése elmarad. Az engedélyező alsóbbfokú hatóság az e törvény hatálya alá tartozó közhasználatú gép j ár ómű vállalatra kiadott engedélyek másolatát egyidejűleg a kereskedelmügyi miniszterhez felterjeszteni, valamint az engedéllyel kapcsolatosan ebben a törvényben megengedett mindennemű változtatást utólag is bejelenteni köteles. 11. §. Az engedélybe felvenni kívánt feltételeket és kikötéseket az engedélyt kérővel előre közölni kell oly felhívással, hogy amennyiben a közölt feltételek és kikötések mellett az üzem létesítésére vállalkozik, ezt kötelező nyilatkozatban záros határidőn belül jelentse be és egyszersmind az engedélyezési díjat (22. §.) is fizesse be. Az engedélyt kérőt, ha ennek a feltételnek eleget nem tett, kérelmétől elállöttnak kell tekinteni. 12. §. Az engedélybe fel kell venni : a vállalat megjelölését (2. §.), a használatba vehető, vagy veendő gépjáróművek számát, az azok típusára, minőségére, felszerelésére, berendezésére, a hazai beszerzés kötelezettségére és e kötelezettség megszegésének megtorlására (39. §.), az üzem megkezdésének időpontjára, az engedély érvényének tartamára, az alkalmazott személyzetre, az engedélyezés fejében fizetendő évi átalány öszszegére, a közrend és a közlekedés rendjének biztosítására, az utak használatának feltételeire, ezek között az útfenntartási hozzájárulásra, a köz- és állategészségügy védelmére, a statisztikai adatszolgáltatás kötelezettségére, a rendszeres járatokat fenntartó vállalatoknál ezenfelül a járatok számára, az útvonal, az állomások és megállóhelyek kijelölésére vonatkozó, végül a rendszeres járatokat fenntartó, valamint a hulla- és betegszállító vállatoknál a 13. §-nak megfelelő rendelkezéseket. Az engedélyben kell továbbá megállapítani azokat a kötelezettségeket, amelyek az engedélyest a közigazgatás érdekében, különösen pedig tűzvész, árvíz, zavargások és hasonló rendki vüli körülmények esetén terhelik. 13. §. A rendszeres járatok (2. §. 1. a) y 3. a) és 4. a) pontja) közlekedési idejét és menetrendjét, az ezek továbbá a beteg- és hullaszállító vállalatok által szedhető menet- és fuvardíjak legmagasabb tételét, valamint az említett legmagasabb tétel keretén belül a díjszabási jog gyakorlásának módját az engedélyező hatóság állapítja meg. Ha az önkormányzati közhatóság üzemének díjszabását a kereskedelemügyi miniszter állapítja meg, a belügyminiszterrel egyetértően köteles eljárni. Az engedélyező hatóság a menetrendet és a díjszabást a vállalat kérelmére időről-időre a szükséghez képest módosíthatja, egy-egy év elteltével, sőt indokolt sürgős szükség esetén közérdekből korábban is hivatalból felülvizsgálat alá veheti és az engedélyes meghallgatása után megváltoztathatja. Az engedélyes az engedélyezett menetrendet és díjszabást a jóváhagyás