Képviselőházi irományok, 1927. XVI. kötet • 718-785. sz.

Irományszámok - 1927-740. Törvényjavaslat a földadóra, a jövedelemadóra és a vagyonadóra, a kereseti adóra, valamint a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

740. szám. 85 akár életfogytiglan megválasztott községi, akár életfogytiglan kinevezett állami közeg lenne is, feltétlenül a közigazgatási jegyzői állásra fog igényt tartani és így ezentúl is épp annyira figyelemmel lesz a -nagyobb adózók, illetőleg a község lakosság vezetőinek kívánságára, mint ma. A községi adókezelést csakis a községi közigazgatás teljes államosítása során lehet, illetőleg szabad államosítani. Amíg ez meg nem történik, addig a községi adókezelést még csak részletekben sem szabad államosítani. A mai közigazgatási rendszer mellett tényleg életfogytiglani tisztviselője a községnek csakis a községi vagy körjegyző. A pártatlanság szempontjából tehát az a leghelyesebb, ha az adóügyi jegyzői teendőket a községi vagy körjegyző látja el, mert az tovább előmenetelre az illető községben már nem számíthatván, mindenkor pártatlanul járhat el. Az adóügyi jegyzők államosítása ellen szól továbbá az, hogy az általános kereseti adónak és egyéb állami bevételeknek a községek részére történt átengedése, valamint a közszolgáltatások kezelésének egyesítése folytan ma már a községnek is érdekében áll, hogy az adókézelést saját közegei lássák el. Minthogy ez utóbbi okoknál fogva a szorosan vett közigazgatási és az adóügyi teendők egymástól teljesen nem is választhatók el, minthogy továbbá úgy az állam, mint a községnek is fontos érdeke, hogy a közigazgatási és adóügyi teendők ellátása körül minden körülmények között a kellő összhang biztosíttassék, azt javaslom, hogy az adóügyi jegyzők önálló hatásköre szüntettessék meg és állíttassék vissza a községi és körjegyzőnek az összes közigazgatási és adóügyi teendők ellátásáért való közvetlen felelőssége, érintetlenül hagyva a hozzájuk beosztott tisztviselőknek, — így tehát a jelenlegi adóügyi jegyzőnek is — fegyelmi felelősségét. Az adóügyi teendők önálló ellátásával a községi vagy körjegyző helyett más jegyzőt csak azokban a községekben vélem megbízhatónak, amelyekben a közigazgatás már magasabb, szinte városi fokon áll, vagyis amely községek már saját községi adóhivatallal bírnak. Ezekben a községekben indokolt az adóhivatalt vezető jegyzőnek ugyanazt a hatáskört megadni, mint a városokban a városi adóhivatalok vezetőinek. E'változás folytán a jelenlegi adóügyi jegyzői állások amint azok megüresednek, fokozatosan megszűnnek, illetőleg segédjegyzői állásokká fognak átszerveztetni. A 16. §-hoz. Az adóbehajtás eredménye az 1928. évben általában véve kedvező,, amennyiben az 1928. év végén csak Heves vármegyében (62*9%), Baja városában (55"4%), Szatmár-Bereg-Ugocsa vármegyékben (48*7%), PestPilis-Solt-Kiskun vármegyében (41%) haladta meg a hátralék a folyó előírás 40%-át. A papírkoronáról az aranykoronára történt átmenet során azonban egyes helyeken sem az adózók, sem a kivető közegek a megszokott nagy számok hatása alatt az aranykorona valóságos értékét kellőképen mérlegelni nem tudták, úgyhogy egyes esetekben a valóságos helyzetet messze meghaladó magas összegű kivetések történtek, amelyek több esetben jogerőre is emelkedtek. Ehhez járul, hogy a földbirtokrendezés során több helyen nem készültek el azok a munkálatok, amelyek alapján az adókat beszedni lehetett volna, s aminek következtében a hátralékok a legkisebb exisztenc'ák, a földhözjuttatottak terhére felszaporodtak. Végül sok esetben az adózók anyagi helyzetében bekövetkezett kedvezőtlen változások folytán a ma fennálló hátralékoknak a behajtása a hátralékosok teljes tönkretételét eredményezné.