Képviselőházi irományok, 1927. XVI. kötet • 718-785. sz.
Irományszámok - 1927-740. Törvényjavaslat a földadóra, a jövedelemadóra és a vagyonadóra, a kereseti adóra, valamint a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről
740. szám. 75 zete megengedi, hogy a jövedelemadó bevételeit tovább csökkentsük, illetve ha a gazdasági élet fellendülése következtében a jövedelemadó hozama lényegesen emelkednék, véleményem szerint ezen az úton kell majd a kisebb teherbírású adózókat a jövedelemadó alól fokozatosan felmenteni. Megjegyzem még, hogy ez a rendelkezés az adózók elég széles körét érinti. Az erre vonatkozólag az 1928. évi adókivetés alapján készített statisztika szerint 17.084 olyan háztartás volt jövedelemadóval megróva, amelyek ezen rendelkezés folytán a folyó évben már nem fognak jövedelemadót fizetni. A 17.084 adózó közül 2.956 kétgyermekes, 3.837 három gyermekes, 3.409 négy gyermekes, 2.871 öt gyermekes, 1.699 hat gyermekes, 1.170 hét gyermekes, 649 nyolc gyermekes, 314 kilenc gyermekes, 125 tíz gyermekes, 28 tizenegy gyermekes, 10 tizenkét gyermekes, 8 tizenhárom gyermekes, 5 tizennégy gyermekes és 1—1 tizenöt illetőleg tizenhét gyermekes családapa van. Ezzel a szakasszál kapcsolatban meg kell említenem azt, hogy ismételten terjesztettek elő olyan kérelmet, hogy a jövedelemadó alól ne csak azok mentessenek fel, akiknek az összes jövedelme nem haladja meg a fentebb ismertetett legkisebb összegeket, hanem hogy az adómentesnek minősített létminimum minden adózónál vonassék le az adóalapból és csak az azt meghaladó jövedelem vonassék adó alá. Bár ez az eljárás több külföldi államban tényleg megvan, ezúttal ennek a kívánalomnak teljesítését nem tudom javasolni, mert ez a jövedelemadó hozadékának oly nagymérvű csökkenésére vezetne, amely a költségvetés egyensúlyát komolyan veszélyeztetné és mert semmi lehetősége és módja nincs annak, hogy az ezáltal előálló hiányt másképen pótolni lehetne. A bevételcsökkenés pontos összegének kiszámítása igen nagy munkát okozna. Azonban néhány példa alkalmas arra, hogy ennek a kívánalomnak következményeit hozzávetőlegesen megbecsülhetjük. Egy 4.800 P jövedelemmel megadóztatott magánalkalmazott ma 118 P jövedelemadót köteles fizetni. Ha ebből a 3.600 P létminimum levonatnék, a fennmaradó 1.200 P után csak 12 P-t tartoznék fizetni. Egy 2.050 P után adózó iparos vagy kereskedő jövedelemadója ma 30 P, az 1.000 P levonása után fennmaradó 1.050 P után pedig az adótétel IIP. Minthogy a jövedelemadóval megrótt adózók száma 342.393, ha átlagban csak 25—30 P adócsökkenést veszünk is számba, 8—10 millió pengő volna az az összeg, amellyel a jövedelemadó mai bevétele csökkennék Ilyen körülmények között tehát a mai viszonyok között erről a kérdésről még nem lehet tárgyalni. A 3. §-hoz. Az egyes adók és illetékek mérsékléséről szóló 1927 : V. t.-c. 17. §-ában nyert felhatalmazás alapján a kereseti adóról szóló hivatalos összeállítás 22. §-ában, valamint a jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló hivatalos összeállítás 43. §-ában intézkedés történt az iránt, hogy a 6.000 P-t még nem haladó adóalapok mindaddig, amíg vagy az adózók vagy a pénzügyi hatóságok azok újabb megállapítását nem kérik, változatlanul tartassanak fenn a következő évekre is. Ez a rendelkezés az adózók széles rétegeiben nagy megnyugvást keltett és lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy az adókivetések most már az év első felében mindenütt befejeztetnek. Ennek az eljárásnak volt köszönhető az is, hogy az adóíveket az 1928. évben — néhány elszórt esetet kivéve — az egész országban július hó végéig kézbesítették, úgyhogy az adózók a harmadik negyedi fizetéseket már tényleges tartozásuk szerint teljesíthették. Ismételten rámutatok arra, hogy az adóalapok újabb megállapításának mellőzése tulaj donképen ellenkezik a kereseti adó és a jövedelemadó lényegével és az. e téren általánosan elismert és követett elméleti követelményekkel. Az első két évben szerzett tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy az elméleti követel10*
