Képviselőházi irományok, 1927. XVI. kötet • 718-785. sz.

Irományszámok - 1927-738. Törvényjavaslat az okirati illetékek alól újabban szükségessé vált mentességekről és kedvezményekről

mmtm 738. szám. 51 Az önálló munkavállalási szerződések illetékeként ellenben az általános forgalmi adóval való kapcsolat miatt meg kell maradnia továbbra is az eddigi 1-5%-nak. Ezeket a- szerződéseket a szolgálati szerződésektől elütő gazdasági természetük nem is a szolgálati szerződésekkel, hanem az ingó adásvételi és áruszállítási szerződésekkel egyenlő illetékügyi elbánásra utalja, amely utóbbi szerződéseknek jelenlegi okirati illetéke az általános forgalmi adó kulcsával megegyezően 2%. A 7. §-hoz. Az okiratok hiányos bélyegzésére a pénzügyi hatósági rendszeres ellenőrzés (illetékellenőrzési szemle) többnyire csak hosszabb idő multán jöhet rá, különösen mostanában, amikor a pénzügyi hatóságok a szigorúan végrehajtott létszámapasztás miatt általában igen erősen meg vannak terhelve munkával. Ennél fogva számolni kell azzal, hogy még ezután kerül a sor számos olyan illetékkirovásra, amelynek.még az okirati illetékeknek 1927. évi májusi általános leszállítását megelőző időből eredő bélyeglerovási hiány az alapja. Ilyen esetekben pedig a hiányt még a mulasztás idejében fennállott magasabb mérvből kiindulva kell az illetékszabályokban meghatározott többszörös (felemelt) öszszegben kiróni, holott a megnehezedett gazdasági viszonyok között a bélyegértéknek régebbi magasabb tételéből kiinduló többszörözés ma már aránytalanul súlyos vagyoni hátrány. Elszórt esetekben ennek különösebb jelentősége nem volna. Azonban a kereskedelmi és ipari vállalatoknál, és pedig annál inkább, minél jóhiszeműbben jár el a vállalat, a bélyegzési hiányok nem egyes okiratonkint, hanem egyes okiratfaj onkint szoktak előfordulni. A vállalat ugyanis azokat az okiratait, amelyekről tudja, hogy illetékkötelesek, rendszeresen bélyegzi, azokat az okiratait ellenben, amelyekről abban a hitben van, hogy nem illetékkötelesek, rendszeresen nem bélyegzi. Az illetékköteles okiratfaj okban előfordult tévedés esetén tehát évekre visszamenő bélyeglerovási hiány jelentkezhetik, aminek következtében a régebbi súlyosabb illetéktételnek többszörözött (felemelt) öszszegben tömeges kirovása a gazdasági viszonyok eltolódása miatt esetleg a legjóhiszeműbb vállalatokat is igen nehéz helyzetbe sodorhatja. Ilyen helyzetek éppen a legutóbb eltelt évekből származóan annál könnyebben állhatnak elő, mert az illetékszabályok is változtak a régiekhez képest, meg az átalakult gazdasági viszonyok mellett a kereskedelmi és ipari életben használatos okiratformák és fajták is módosultak, két forrása is volt tehát a bélyeglerovási kötelesség tekintetében adódható tévedéseknek. A kereskedelmi és ipaxi vállalatokról az üyen nehéz helyzetek veszedelmének elhárítása céljából javaslom ebben a szakaszban, hogy ezentúl a régi okirati bélyeglerovási hiányok miatt már ne a régi, hanem csak a jelenlegi kisebb mérvből kiindulva történjék az illetékkirovás. Egyenlőtlenség azokkal szemben, akik az ugyanabban az időben kiállított hasonló okirataikra a mainál nagyobb mérvű illetékbélyeget annak idején lerótták, a javasolt rendelkezésből nem keletkezik, mert a mulasztás miatt a hiányzó bélyegértéknek illetókf aj onkint különböző többszörösét (felemelt összegét) kell a pénzügyi hatóságnak kirónia, többszörözés mellett pedig a mai alacsonyabb illetéktétel is rendszerint súlyosabb teher, mint a régi magasabb tételnek egyszeres összege annak idején volt. A 8. §-hoz. Az életbeléptetési és végrehajtási rendelkezés indokolást nem igényel. Kelt Budapesten, 1929. évi március hó 13. napján. Dr. Wekerle Sándor s. k., m. kir. pénzügyminiszter. 7*