Képviselőházi irományok, 1927. XVI. kötet • 718-785. sz.

Irományszámok - 1927-735. Törvényjavaslat a Spanyol Királysággal 1925. évi június hó 17-én Madridban kötött és az 1926. évi IX. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi egyezmény kiegészítésekép 1929. évi február hó 28-án aláírt Pótegyezmény becikkelyezéséről

38 735 szám. 1926. 1927. 1928. ezer pengőkben kivitel Spanyolországba 726 . .1.665 3.517 416 1.119 1.730 — — 845 77 116 258 43 61 187 33 63 137 2 24 95 36 36 50 1925. összesen 158 ebből: élő csirke — vasúti személyszállító kocsi . — villamos gépek — fűrészelt lombosfa ..... 13 villamos számlálók és más vili. készülékek 40 izzólámpa ......... 40 tojás . — A Spanyolországgal kötött kereskedelmi szerződés revizióját a spanyol kormány kezdeményezte. A spanyol kereskedelempolitika oda törekedett, hogy kereskedelmi szerződéseinek kötésénél — a francia példát követve — messzebbmenő áldozatokat ne kelljen hoznia annál a színvonalnál, mint amelyet autonóm vámtarifájának minimális vámjai jelentenek. E célból a spanyol kormány sorra tárgyalásokat kezdeményezett mindazokkal az államokkal, amelyekkel a spanyol minimális vámtarifán túlmenő engedményeket tartalmazó megállapodásokat kötött, azzal a célzattal, hogy az időközben előkészített új vámtarifájának alkalmazására, legkésőbb 1929. évi január 1-ére, magának minden vonatkozásban szabad kezet biztosítson. E tárgyalások során a spanyol kormány a magyar kormányhoz is azzal a kezdeményezéssel fordult, hogy az 1925. évben kötött kereskedelmi szerződés alapja szélesíttessék ki egyrészről olykép ,hogy a két állam egymásnak kölcsönösen ne korlátozottan, hanem teljes mértékben nyújtsa a legnagyobb kedvezményt, más részről pedig, hogy a magyar korány mondjon le az egyes áruk spanyol vámja tekintetében foglalt azon lekötésekről, amelyek az 1925. évi szerződés C) jegyzékében foglaltattak. A magyar álláspont kezdetben az volt, hogy a számunkra biztosított vámlekötésekről való lemondás ellenértékeként a spanyol kormánynak is le kellene mondania azokról a lekötésekről, amelyek az 1925. évi szerződésben a magyar vámok tekintetében biztosíttattak spanyol termékek számára. A spanyol kormány viszont arra hivatkozott, hogy csupán a legnagyobb kedvezmény kölcsönös biztosításával egyes fontos spanyol kiviteli cikkek számára, melyek csakis Spanyolország termékeiként jönnek szóba — pl. spanyol borok, malagaszőlő, parafadugó és hasonlók —, megfelelő vámhelyzet nem biztosítható, míg Magyarország a spanyol piacra nem szállítván különleges jellegű cikkeket, kiviteli érdekeit a legnagyobb kedvezmény teljesen kielégíti. A tárgyalások során a két álláspont között kompromisszum jött létre oly értelemben, hogy a spanyol kornlány az1925. évi kereskedelmi szerződésben magyar részről biztosított vámkedvezmények tetemes részéről lemondott s viszont a magyar kormány e lekötéseknek kifejezetten spanyol különleges cikkekre vonatkozó kisebb részét fenntartotta. Megkönnyítette ezt a megegyezést számunkra az, hogy időközben jóformán valamennyi európai állam kormánya ugyanezen az alapon egyezett meg a spanyol kormánnyal, továbbá az a körülmény is, hogy a spanyol termékek javára fennmaradó vámleszállítások és vámlekötések túlnyomó része más kereskedelmi szerződéseinkben amúgy is benne van vagy más országoknak nyújtott kedvezmények azokat meg is haladják. Kedvezőbbé teszi a helyzetet továbbá, legalább egyelőre, az is, hogy a spanyol kormány, nehogy a folyó év folyamán Barcelonában és Sevillában rendezendő