Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-659. Törvényjavaslat a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról

659. szám. 77 - II. Folyóparti üdülőtelepek. L Dunapartiak : Baja, Dömös, Dömsöd, Dunábogdány, Dunaharaszti, Esztergom, Gizellatelep, Göd, Leányfalu, Nagymaros, Nógrádverőce, Pócsmegyer, Pokolcsárda, Római-fürdő, Szentendre, Szigetszentmiklós, Tahi, Tótfalu, Visegrád, Zebegény. 2. Tiszapartiak: Tokaj. III. Egyéb üdülőhelyek. Budapest (Hűvösvölgy, Zugliget, Farkas völgy stb.), Budakeszi, Gödöllő, Gyömrő, Kőszeg, Mátyásföld, Pilis, Sopron. « IX. A mai Magyarország területén működő gyógyfürdők, éghajlati gyógyintézetek, üdülőhelyek, ásvány- és gyógyvízforrások nem csak csekély számuk miatt nem elégítik ki a mutatkozó egészségügyi közszükségl^tet, hanem működésüket számos egyéb természetű ok is megbénítja. így a magyarországi ilynemű intézmények nem rendelkeznek a szükséges tőkével, mert az elhelyezést kereső vállalkozó tőke a jogviszonyok rendezetlensége miatt elkerüli. Nem lát ugyanis sem a hazai, sem pedig a külföldi tőke elég biztosítékot arra, hogy a maga számításait gyógyfürdő-, éghajlati gyógyhely-, illetőleg ásvány- és gyógy víz vállalkozásokban megtalálja. Egyrészt hiányoznak a most említett egészségügyi célokat előmozdító vállalatok részére azok az adókedvezmények, .amelyek a vállalatok első éveiben mutatkozó gyengébb üzleti eredményeket és anyagi nehézségeket ellensúlyozzák. Másrészt csaknem leküzdhetetlen akadályokba ütközik a kiépítéshez szükséges feltételek megteremtése. Eddig a fürdő-, gyógy- és ásvány vízüzemeket elsősorban nyerészkedő magánvállalkozásnak tekintették, nem pedig közegészségügyi célokat szolgáló egészségügyi intézményeknek. Az üzem kifejlesztéséhez szükséges területek is csak az általános magánjogi jogcímeken voltak megszerezhetők. Kisajátítási jog hiányában a szomszédos ingatlantulajdonosok az említett vállalatok kényszerhelyzetét kihasználva, a gazdasági viszonyoknak meg nem felelő ellenszolgáltatásokat, haszonrészesedést, illetőleg aránytalanul magas vételárat igényeltek, sőt nagyon gyakran megtörtént, hogy a földtulajdonosok egyéni szeszélye a közérdeket képviselő egészségügjd intézmény kiépülését egyszerűen lehetetlenné tette. Hozzájárult még a közüzemek (vízvezeték, csatornázás, villanyvilágítás) hiánya, amely megakadályozta, hogy nemcsak a nagyobb igényű külföldi, hanem a szerényebb hazai közönség jogos igényei is kielégítést nyerjenek. A legelemibb közműveknek a megvalósítását megakaszthatta egy-egy telektulajdonos ellentmondása, úgy, hogy gyógyfürdőink és éghajlati gyógyintézeteink — üdülőhelyeinkét nem is említve — képtelenek a mai jogállapot mellett fejlődésüket biztosítani és a nélkülözhetlen egészségügyi feltételeket megteremteni. A már működő gyógyfürdők (éghajlati gyógyintézetek) működését veszélyeztette, hogy a szomszédos területek művelési ágai önkényesen és komoly gazdasági érdek nélkül megváltoztathatók, ami azután az említett egészségügyi intézmények működését illuzióriussá teheti. Annak, hogy az említett intézményeket kizárólag mint nyerészkedő vállalatokat tekintették, a következménye az is, hogy az intézményt környező földtulajdonosok egy része területét a fürdővendégek elől elzárta és a fürdőépület, illetőleg gyógyintézet területére szorított beteg az egészségügyi szempontból kívánatos üdülést nem találván meg, külföldi gyógyfürdőt, illetőleg éghajlati gyógyintézetet keresett fel. További akadálya néhány gyógyfürdő- és üdülőhelyünk fejlődésének egyes községek lakosainak ellenszenve, illetőleg szűkkeblű magatartása. Nagyon sok gyógyfürdő- és üdülőhelyen a fürdővendégek, illetőleg üdülők által lakott épületeknek adója szolgáltatja a község bevételeinek legnagyobb részét ; ezzel szem-