Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.
Irományszámok - 1927-659. Törvényjavaslat a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról
74 659. szám. Ezzel az aktívummal szemben áll a más természetű ásványvizek behozatala, amely állandóan, emelkedik. Más természetű ásványvizekből behoztak 1925-ben 23.446 q-t 819.000 pengő értékben, 1926-ban 31.424 q-t 1,308.000 pengő értékben, 1927-ben 30.800 q-t 1,393.000 pengő értékben. Viszont a más természetű ásványvizek kivitele az említett három évben, 1925-ben 8.000, 1926-ban 2.000, 1927-ben 12.000 pengő értéket képviselt. (Lásd a XIII. számú táblázatot.) Összesítve a keserűvizek és más természetű ásványvizek külkereskedelmi forgalmát, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Magyarország külkereskedelmi mérlege fokozatosan romlik és míg az 1925. évben 347.000 P aktívum mutatkozik, ez a többlet 1926-ban leszáll 292.000 P passzívumra, 1927-ben pedig 104.000 P a hiány. Bár az 1928. év első tíz hónapjának eredménye némileg kedvezőbb képet mutat, a külkereskedelmi forgalom adatai is azt mutatják, hogy gyógyfürdőink, valamint ásványvízforrásaink kérdését rendezni kell. Az ásvány vízforgalomra vonatkozó részletes adatokat a XIV. számú ábra foglalja össze. A fenti adatok eléggé igazolják, hogy a gyógyfürdők, az éghajlat^ gyógyintézetek, a gyógyhelyek, az üdülőhelyek és az ásvány- és gyógyforrások kérdését szabályozni kell gazdaságpolitikai szempontból is. Az eredményes szabályozásnak feltétele azonban az, hogy tisztán lássuk, vájjon azok a természeti kincsek, amelyek Magyarország mai területén megmaradtak, oly gazdasági jelentöségűek-e, hogy azokra nagyszabású fürdő- és ásványvízpolitika felépíthető ? Míg az utolsó békeévben, 1913-ban, a magyar birodalomban 224 gyógyfürdő volt, amelyek közül 203 a szűkebb értelemben vett Magyarországra, 21 pedig Horvát-Szlavonor szagra esett, addig ezeknek a száma Csonka-Magyarországon 1926-ban csak 63. Ha a Nagy-Magyarország fürdőire vonatkozó adatokat összehasonlítjuk az 1926-os adatokkal, feltűnik, hogy amíg 1913-ban 48 hévvíz, 45 savanyúvíz, 24 kénes ásványvíz, 7 tengeri fürdő, 27 tóparti fürdő, 30 magaslati gyógyhely és 22 vízgyógyintézet volt a miénk, addig 1926-ban a hévvízgyógyfürdők száma 10, a hideg ásványvizek száma 5, a sziksóstavi fürdők száma 5, a balatontavi fürdők száma 33, a magaslati gyógyhelyek száma 2, a vízgyógyintézetek számapedig 8-ra apadt. Azonban azok az egészségügyi intézmények, amelyeket a statisztikai kimutatások a gyógyfürdők közé sorolnak, csak részben szerezték meg a gyógyfürdő megnevezésre való jogosultságot, úgy hogy ha a statisztika által adott számba csak azokat a gyógyfürdőhelyeket számítjuk, amelyek a hivatalos gyógyfürdő jellegét megkapták, gyógyfürdőink száma még kisebb. (Lásd a XV. számú térképet.) VI. A gyógyfürdőpolitika újjászervezésének csaknem legfontosabbb feltételei az ásványvizek. Bár ásványvizeinknek legnagyobb részét az elcsatolt területekkel együtt elvesztettük, mégis megmaradt ásványvizeink kellő kihasználása mellett hatásos gyógyfürdőfejlesztésnek alapjait vethetjük meg. Magyarország ásványvizei legnagyobbrészt a magyar medence szélén és kevésszámú hegyvidékünkön (budai hegyvidék, Mátra, Bakony stb.) fakadnak. Alföldünkön természetesen sokkal kevesebb az ásványvíz, ezek is nagyobbrészt keserűvizek (Glauber-sósvizek). A Nagy Magyar Alföldnek ásványvízszegénységét azonban nagyban enyhítette az artézi kutak fúrása. Elég ehelyütt rámutatni, hogy hazánk két artézi fúrású hévvize, a hajdúszoboszlói hévvíz és a budapesti- Széchenyi-fürdő artézi vize az olasz Aquin és Abano forrásvizeivel együtt a kontinens legforróbb hév vizei. (Lásd a XVI. számú térképet.) Az orvosi tudomány a mai Magyarország ásványvizeit a következőkép osztályozza :
