Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-659. Törvényjavaslat a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról

659. szám. 67 Melléklet a 659 számú irományhoz. Indokolás „a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról" szóló törvényjavaslathoz. A) ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. I. A világháború katonai részének befejezése, a trianoni békekötés, nem jutr tattá nyugovóra nemzetünk létkérdéseit. Csak a fegyveres háború fejeződött be, a küzdelem azonban gazdasági téren nagyobb hevességgel folyik a volt hadviselők között, mint azelőtt bármikor. Hiába vannak meg a nemzetnek erkölcsi erői, ha a fennmaradás és a továbbfejlődés anyagi előfeltételei hiányzanak. Ezekben a kérdésekben a gazdasági élet törvényei kérlelhetetlenül érvényesülnek. Csak az a nemzet tudja helyzetét megtartani, csak az a nemzet számíthat érvényesülésre, amelyik a gazdasági versenyben is megállja a helyét, amelyik új értékeket termel és a termelt értékeket a legtakarékosabban használja fel. A három termelési tényező közül elvesztettük a természeti tényezők nagy részét, elveszett termőföldünk, erdőink, bányáink, gyógyfürdőink legnagyobb része, tőkéink a hosszú világháború s az azt követő forradalmak és megszállás következtében csaknem teljesen megsemmisültek, megmaradt mint az újjászületés egyetlen tényezője az ember, illetőleg az emberi munkaerő. Az ország történetében a nagy nemzeti csapások után az újjáépítő munka a nemzet egészének, a nemzet néperejének felhatványozásával kezdődik. A tatárdúlás, a török háborúk, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának befejezése mind hatalmas telepítési politikának a kezdőpontjai. Ma a pusztulást nem szabad külső telepítésekkel, hanem a néperő belső megerősítésével kell ellensúlyozni. Ez a feladat annál nehezebb, mert nemcsak a háború közvetlen vérvesztesége, hanem a házasságok és a születések elmaradása is számszerűen meggyengítette a néperőt, a háború alatt és az azt követő időben uralkodott nyomor és betegségek hatása, valamint az éveken át elszenvedett idegfeszültség pedig minőségben sorvasztotta a népességet. Magyarországot újjáépítő politikánk kunduló pontja tehát csakis a néperő újjászervezése és megerősítése lehet. II. Az 1848—-1849. évi szabadságharc, — amelynek vérvesztesége a világháború hősi halottainak csak jelentéktelen százaléka — valamint az azt követő önkényuralom a magyar állam erőinek újjáéledését lekötötte. A kiegyezéssel újjászületett magyar állam egyik legelső feladata volt a néperőt védő egészségügy 9*