Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-659. Törvényjavaslat a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról

659. szám. 61 níszter a m. kir. földmívelésügyi és a m. kir. kereskedelemügyi minisz­terrel, ha pedig a védőöv bányaüzemet érint, à m. kir. pénzügyminiszterrel is egyetértve állapítja meg. 24. §. A védőöv megállapításával járó tulajdonjogi korlátozásokat', úgy­szintén e korlátozásoknak a védőövi jelleg megszűnése következtében be­következő megszűnését a telekkönyvbe be kell jegyezni. D) Üdülőhely eh. 25. §. Az üdülőhelyekre a gyógy­helyekre vonatkozó 10—24. §-ok ren­delkezéseit kell megfelelően alkalmazni. II. Fejezet. Ásvány- és gyógyvízforrások. 26. §. Ásványvíz az, amelynek a ren­des víztől eltérő vegyi Összetétele, fizi­kai tulajdonsága és geológiai eredete van és amely ennek következtében fokozottan üdítő vagy az emberi szer­vezet életműködését előmozdító hatásii. 27. §. Gyógyvíz az az ásványvíz, amelynek vegyi összetételénél vagy fizikai tulajdonságánál fogva gyógy­hatása van. 28. §.. Forgalomba hozni csak olyan ásványvizet és ásványvízforrásnak csak olyan termékét szabad, amelynek forgalomba hozatalát a m. kir. nép­jóléti és munkaügyi miniszter meg­engedte. Nem kell engedély az ásványvíznek a forrásból a természetes lelőhelyén való töltéséhez, valamint az ásvány­víznek a forrástól tíz kilométeren belül való árusításához, ha a fogyasztás is ugyanott történik (helyi forgalom). A töltésnek minden esetben úgy kell történnie, hogy a forrást meg ne fertőzze. Az egészségügyi rendelkezések a helyi forgalomra is kiterjednek. 29. §. A víznek ásványvízként vagy gyógyvízként való megnevezését a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter engedélyezi. 30. §. A m. kir. népjóléti és munka­ügyi miniszter az ásványvíznek meg­nevezését és az ásványvíznek vagy forrástermékének forgalomba hozatalát, úgyszintén az ásványvíznek gyógyvíz­ként való megnevezését az Országos Közegészségi Tanács és az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság meg­hallgatása után engedélyezi. Az Országos Közegészségi Tanács és az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bi­zottság a víz, illetőleg a forrástermék vegyelemzésének figyelembevételével állapítja meg véleményét. 31. §. A vízjogról szóló 1885 : XXIII. t.-c. 16. §-a, úgyszintén 157. §-ának utolsó bekezdése hatályukat vesztik és helyükbe a következő rendelkezések lépnek : Az ásvány- és gyógyvíz-, valamint a gyógyfürdő céljait szolgáló forrásnak védelmére bármelyik érdekelt kérelme alapján forrásvédterületet lehet meg­állapítani. A forrásvédterületet az illetékes első­fokú bányahatóság javaslata alapján a m. kir. földmívelésügyi miniszter a m. kir. népjóléti és munkaügyi minisz­terrel és a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértve állapítja meg. A megállapított forrásvédterületen ásások vagy fúrások csak hatósági enge­déllyel végezhetők. Az engedélyt az elsőfokú bányahatóság adja meg, még­pedig az 1885 : XXIII. t.-c. 158. és köv. §-aiban foglalt eljárás alkalma­zásával. Az elsőfokú bányahatóság határozata ellen a m. kir. földmívelés­ügyi miniszterhez lehet felebbezni, aki a m. kir. népjóléti és munkaügyi mi­niszterrel és a m. kir. pénzügyminisz­terrel egyetértve határoz. A forrásvédterületen belül harmadik személy ásást vagy fúrást bányaható­sági engedéllyel is csak azzal a feltétel­lel végezhet, hogy ezáltal a védterü­leten lévő ásvány-, vagy gyógyvíz­forrás se minőségében, se mennyisé­gében veszélyeztetve ne legyen. Ha a munkálatok az ásvány-, vagy gyógy­vízforrást veszélyeztetnék, a munká­latokat az érdekelt fél kérelmére még abban az esetben is meg kell szüntetni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom