Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-659. Törvényjavaslat a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról

659. szám. 57 módja vagy a hely éghajlata betegsé­gek gyógyítására alkalmas, hogy az intézetet megfelelően képesített orvos (1883 : I. törvénycikk 9. §-a) vezeti, továbbá, hogy az intézet a gyógyítás céljából szükséges korszerű felszere­léssel rendelkezik és a betegek elhelye­zéséhez és ellátásához szükséges összes feltételek (lakás, egészségügy, rendészet, élelmezés, forgalom, kiszolgálás, stb.) megvannak. Egyszersmind a gyógy­fürdő (éghajlati gyógyintézet) házi­rendjének tervezetét is be kell mutatni. 7. §. A m. kir. népjóléti és munka­ügyi miniszter a gyógyfürdő (éghaj­lati gyógyintézet) közhasználatba vé­telének engedélyezéséről az Országos Közegészségi Tanács és az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság (40. §.) meghallgatása után határoz és a gyógy­fürdő (éghajlati gyógyintézet) nevét és jellegét is megállapítja. 8. §.' A gyógyfürdőre és az éghajlati gyógyintézetre közvetlenül az a tör­vényhatóság felügyel, amelynek terü­letén a gyógyfürdő, illetőleg az éghaj­lati gyógyintézet van. Az egészségügyi főfelügyeletet a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter gyakorolja. 9. §. Ha a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) engedélyezésének fel­tételei egészen vagy részben megszűn­nek és a felügyeletet gyakorló törvény­hatóságnak vagy a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszternek a hiánypót­lásra vonatkozó felhívása a kitűzött határidőben eredménytelen maradt vagy ha a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) tulajdonosa (vállalkozója) a törvény, a rendeletek és a szabályzatok rendel­kezéseit súlyosan vagy a figyelmezte­tés ellenére ismételten megszegi vagy e rendelkezések megtartásáról nem gon­doskodik, a m. kir. népjóléti és munka­ügyi miniszter a törvényhatóság (8. §.), az Országos Közegészségi Tanács és az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizott­ság meghallgatása után az engedélyt visszavonhatja és a gyógyfürdő (ég­hajlati gyógyintézet) bezárását elren­delheti. Sürgős szükség esetében á m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) működésének ideiglenes felfüggesztését rendelheti el. B) Gyógyhelyek. 10. §. A gyógyhely megnevezést a m. kir. minisztérium a törvényes fel­tételek (3. §.) esetében valamely köz­ségnek, mégpedig egész területére vagy területének meghatározott részére vagy több szomszédos községnek egész te­rületére vagy területeiknek összefüggő részére a törvényhatósági bizottság, az Országos Közegészségi Tanács és az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizott­ság meghallgatása után engedélyezi. Ha a gyógyhely megnevezés törvé­nyes feltételei egészen vagy részben megszűnnek, az engedély visszavonása és a gyógyhely megnevezés megszün­tetése tárgyában a m. kir. minisztérium határoz. 11. §. A gyógyhely megnevezés en­gedélyezését kérheti : az érdekeltek egyesülete (fürdőegyesület stb.), az ér­dekelt gyógyfürdő (éghajlati gyógy­intézet) tulajdonosa (vállalkozója), az érdekelt község (10. §.) képviselőtestü­lete, a törvényhatósági bizottság, az Országos Közegészségi Tanács és az Or­szágos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság. Az engedélyezéskor a gyógyhely te­rületének határait is meg kell állapí­tani. A megállapított terület módosí­tására az előbbi bekezdés rendelkezé­seit kell alkalmazni. 12. §. A gyógyhelyen a közegészség, a közrend, a közcsend, a közerkölcsiség és a közbiztonság fenntartása felett a ható­sági biztos őrködik, A hatósági biztos feladata továbbá állandóan felügyelni, hogy a gyógyhelyen a lakás, az élel­mezés és egyéb szükségletek árai az indokolt mértéket nem haladj ák-e meg, hogy a gyógyhelylátogatókkal (15. §.) való bánásmód minden tekintetben a jog és a méltányosság követelményeinek megfelel-e ; végül a hatósági biztos Képv. iromány. 1927—1932. XV. kötet. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom