Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-715. A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter jelentése az 1927. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a betegségi biztosítás vezérelvei tárgyában elfogadott ajánlás tárgyában

715. szám. 393 betegség kezdetétől addig kellene megadni, amíg ezt a beteg állapota megkívánja ; a biztosítottnak e szolgáltatásokra a betegség kezdetétől és legalább a betegségi táppénz nyújtására megszabott időtartam leteltéig kellene ingyenes igényt adni. 8. A kellően képesített orvos által történő kezelésen és a kielégítő minőségű és mennyiségű gyógyszeren és gyógyászati segédeszközön felül a biztosítottnak — ha a helyi és a pénzügyi viszonyok megengedik — lehetővé kellene tenni, hogy szakorvosi és fogászati kezelést vehessen igénybe és hogy kórházban nyerhessen elhelyezést, ha családi körülményei ezt szükségessé teszik vagy ha állapota olyan kezelési módot igényel, amelyet csak kórházban lehet nyújtani. 9. Ha a biztosított kórházban van elhelyezve, az általa eltartott családtagok számára a biztosító intézménynek azt a táppénzt kellene egészen vagy részben kifizetni, amelyet az érdekelt kapna, ha nem volna kórházban. 10. Abból a célból, hogy a biztosított és családja jó egészségügyi viszonyok közt legyen, a biztosított ama családtagjait, akiket saját háztartásában ő tart el, gyógyellátásban kellene részesíteni mindannyiszor, valahányszor ez gyakorlatilag lehetséges. 11. Azoknak az orvosoknak szolgálatát, akikre a biztosító intézménynek szüksége van, méltányos feltételekkel kellene az intézmény rendelkezésére bocsátani. Városi jellegű helységekben és meghatározott területi korlátozásokkal a biztosítottnak meg kellene engedni, hogy választhasson azok közül az orvosok közül, akik a biztosító intézmény rendelkezésére állanak, hacsak ebből az intézményre jelentős külön teher nem származik. C) A betegségek megelőzése. 12. A legtöbb betegséget meg lehet előzni. Éber megelőző tevékenységgel ki lehet kerülni a termelő erők csökkenését, fel lehet szabadítani azokat az anyagi eszközöket, amelyeket az elkerülhető betegségek elnyelnek és fokozni lehet a közületek anyagi, értelmi és erkölcsi jólétét. A betegségi biztosításnak hozzá kellene járulni ahhoz, hogy a munkavállalók közé a közegészségügyi szabályok gyakorlati alkalmazása bevitessék. Megelőző gondozást kellene folytatnia és oda hatnia, hogy ennek előnyeiben a betegségek előzetes jeleinek fellépésekor minél nagyobb számú egyén részesüljön. Képessé kellene tenni a biztosítást arra, hogy egységes és az erre a célra irányuló minden tevékenységet összefoglaló terv alapján a társadalmi betegségek elleni küzdelemben és a népegészség fellendítésében közreműködjék. III. A biztosítás szervezete. 13. Kívánatos, hogy a biztosító intézményeket közhatóságok ellenőrzése alatt az önkormányzati ügyvitel elvei szerint és kizárólag a biztosító közület érdekében igazgassák. A biztosítottaknak, akik a biztosítás működését illetőleg a legközvetlenebbül vannak érdekelve, a biztosítás ügyvitelében választott képviselők útján lényeges részt kell juttatni. 14. A gyógyellátásnak helyes megszervezését és nevezetesen a tudomány és a gyógyászati technika fejlődésével lépést tartó egészségügyi felszerelés létesítését és kihasználását — bizonyos különleges körülmények esetétől eltekintve — az erőknek területi alapon való összpontosítása révén könnyebben el lehet érni. Képv. iromány. 1927—1932. XV. kötet. 50