Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-710. Törvényjavaslat a Lengyel Köztársasággal 1925. évi március hó 26-án kötött és az 1925. évi XXVII. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi egyezmény kiegészítésekép 1928. évi december hó 2-án aláírt Pótjegyzőkönyv becikkelyezéséről

376 710. szám. évi egyezményt minél előbb más alapokon épülő újabb megállapodással helyette­sítse. Az ily irányú tárgyalások 1928. november havában Budapesten vétettek fel. A lengyel gazdaságpolitikai helyzetet domináló kereskedelempolitikai tár­gyalások a Nómetbirodalommal még mindig befejezetlenek lévén, a magyar kor­mány sajnálatára a lengyel kormány még . ezúttal sem látott lehetőséget arra, hogy a Magyarország és Lengyelország közötti áruforgalom végleges szabályozására szélesebbkörű kereskedelmi szerződés köttessék. A tárgyaló delegációk ezért arra szorítkoztak, hogy az 1925. évi egyezményhez fűződő Pót jegyzőkönyv alakjában módosítsák annak leginkább átalakítást igénylő rendelkezéseit s néhány idő­közben felmerült gazdasági igény kielégítésével azokat kiegészítsék. A Pót jegyző­könyv legfontosabb újítása az 1925. évi egyezménnyel szemben az, hogy egyes magyar kiviteli áruk számára vámkedvezményeket már nem százalékos csökkentés, hanem állandó vámok alakjában állapít meg, úgyhogy ez áruk tekintetében a jövőben Lengyelország részéről a szerződés tartamára a vámok emelhetők nem lesznek. Ezek a most megállapított vámok 100 kg-kint a következők : zlotykban dollárokban friss halra 17-20 1-93 őrölt paprikára . 90-— 10-11 szalámira 50-— 5*62 Látnivaló, hogy az utóbbi két árura nézve lényegesen jobb vámhelyzet biztosíttatott — s ezenfelül állandó vámok mellett — mint 1925-^en, s a friss halakra elért leszállítás is az időközben történt vámemeléseknek körülbelül felét kiküszöböli. Ezenfelül tetemes vámmérsékléseket tartalmaz a Pót jegyzőkönyv — ugyancsak állandó vámok formájában — cirokseprők, szekórtengelyek, a hajdú­nánási szalmakalapok és síneken való közlekedésre szánt motoros kocsik számára s biztosítja mindenkép a legnagyobb kedvezmény kifogástalan alkalmazását vala­mennyi magyar keserűvíz számára, amely tekintetben a lengyel gyakorlat meg­szorító értelmezést követett. Remélhető, hogy ezen megállapodások alapján —­melyek kíséretében a még fennálló lengyel beviteli korlátozások tekintetében is ideiglenes rendezés jött létre — a Lengyelországba irányuló kivitelünk szélesebb és biztosabb alapokon fog fejlődhetni, annál is inkább, mert más államokkal foly­tatott tárgyalásai során a lengyel kormány más áruk vámja tekintetében is kész volt és továbbra is kész az állandó vámok biztosítására áttérni. Biztató a lengyel viszonylatban való kivitelünk jövőjére nézve az is, hogy — noha legutóbb kiadott , rendeletekkel a lengyel kormány az eddig vámmentes búzára és rozsra vámot állapított meg s az eddig alacsony vámmal terhelt szalonna és disznózsír vámját tetemesen felemelte — lehetőséget tartott fenn arra nézve, hogy pénzügyminiszteri engedéllyel búza és rozs továbbra is vámmentesen, szalonna és disznózsír pedig továbbra is alacsony vámmal legyen bevihető. A lisztvám kérdésének rendezése, sajnos, a Pótjegyzőkönyv keretében nem sikerült ; a Lengyelországgal kötendő végleges kereskedelmi szerződésnek ez lesz legfontosabb feladata. A magyar vámokból adott engedmények tekintetében a Pót jegyzőkönyv annyiban tér el az 1925. évi egyezménytől, hogy az egyágú és az egyszer cérnázott többágú pamutfonalaknál, valamint a gyapjúszövetek egyes fajtáinál ez alkalom­mal leköttettek azok az alacsonyabb vámok, melyek időközben létrejött más kereskedelmi szerződéseinkben már megállapíttattak ; viszont kimaradt a több­ször cérnázott többágú pamutfonalakra nézve az 1925. évi egyezményben foglalt vámleszállítás. Uj engedményként szerepel magyar részről kötszövött pamut­méteráruknál, vasúti kocsi- és mozdonytengelyeknél, hídszerkezeteknél és cinke­zett vaslemezhordóknál a magyar autonóm vámokat 15—20%-kai csökkentő

Next

/
Oldalképek
Tartalom