Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.
Irományszámok - 1927-659. Törvényjavaslat a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról
659. szám, 91 Amikor hazánk természeti szépségeinek, kincseinek jó részét elvesztettük és amikor az ifjúságban és a városi lakosságban mindjobban felébred a természet szeretete, amely mind nagyobb néprétegeket von pihenő idejükben a szabad természetbe, azt kell tapasztalnunk, hogy a turisztika céljaira felhasználható területek legnagyobb részét még a főváros közvetlen közelében is elzárják a közönség elől. A turistaság és a cserkészet zavartalan gyakorlását csak törvényhozási úton lehet biztosítani. Azok az államok, amelyek idegenforgalmukra súlyt helyeznek, együttesen szabályozzák a gyógyfürdők és a turizmus kérdéseit. így a legtökéletesebben kidolgozott enemű törvény, az 1919. évi szeptember hó 24-én kelt francia törvény gyógyfürdőállomásokat, éghajlati gyógyhelyeket és turisztikai állomásokat ismer, egyforma súlyt helyezve a gyógyászati és a turisztikai intézményekre ; éppúgy felruházza a turisztikai állomásokat a díjszedés jogával és éppúgy külön szervezetet létesít a turisztikai állomásokon, mint a gyógyfürdőkben. Hasonló elvekből indulnak ki az 1919., valamint legutóbb az 1926. évben törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott olasz kormányrendeletek, amelyek a gyógy tény ez ők és a turizmus egyenlő fontosságát emelik ki. Ausztria üdülőhelyeire azért tódulnak tizezrével a magyar fürdővendégek, mert az üdülést, a természetbe való kirándulást és a turizmust gyakorlását mindenben megvédelmezi. Elég e helyütt rámutatni, hogy a legtöbb osztrák tartomány törvénye a magánefdők elzárását is csak haj tó vadász at idejében, rövid időre és egyedül a turisták testi épségének megóvása érdekében engedi meg. Ezzel szemben a Szentendre, Leányfalu, Visegrád és Gizellatelep határában lévő erdőket teljesen elzárták a közönség elől, úgyhogy ott igazi nyaraló-és turistaélet ki sem fejlődhetik. Bármennyire érzem a turizmus törvényes rendezésének szükségességét, a törvényjavaslatba mégsem vettem fel az erre vonatkozó szabályokat, mert vannak bizonyos gazdasági, erdővédelmi és vadászati érdekek, amelyeket figyelembe kell venni. Továbbá a turistaság nálunk, eltérj edettsége ellenére, meglehetősen új intézmény, amelynek rendezése — hacsak rendeleti szabályozásra nem kap a m. kir. kormány felhatalmazást — részletes törvényhozási szabályozást igényel. XXV. Az ásvány- és gyógyvizek forgalmának rendeleti úton való szabályozására már a közegészségügy rendezéséről szóló 1876 : XIV. t.-c. 107. §-a felhatalmazást adott. A fenti felhatalmazás alapján kibocsátott rendeletek alkalmazkodtak az élet követelményeihez, a forgalom kívánalmaihoz és a balneológia fejlődéséhez. A rendeleti szabályozással az érdekeltség általában meg volt elégedve, úgyhogy az ásvány- és gyógyvizek kérdésének újabb törvényhozási szabályozását nem sürgette annyira, mint a gyógyfürdőkét. Épp ezért törvényjavaslatom fenntartja az ásvány- és gyógyvizekre vonatkozó eddigi szabályozás alapelveit, csak a meghatározásokat módosította a balneológiai tudomány legújabb álláspontjának megfelelően. E szerint az ásványvizeket a rendes viztől eltérő vegyi összetételük, fizikai tulajdonságaik és geológiai eredetük különböztetik meg és ha az ásványvíznek gyógyító hatása van, gyógyvíznek hívjuk. A balneológia újabban arra az álláspontra helyezkedett, hogy mesterséges ásványvizek készítése és forgalombahozatala meg nem engedhető. Amennyiben azokat a gyógyhatásokat, amelyek egyes gyógyvíznek sajátságai, az orvos a beteg 12*
