Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.
Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről
592. szám. 81 a községi költségvetések és zárszámadások .felülvizsgálása, melyeket már a 177.200/1924. B. M. sz. rendelet 9. és 18. §-a az alispán hatáskörébe utalt. Ez a rendelkezés nagyon helyesnek bizonyult, minélfogva ezt kívánatos törvénybe iktatni. A kisgyűlés fogja előkészíteni --az állandó választmány helyett — a törvényhatósági bizottság elé terjesztendő fontosabb javaslatokat is. Ezekből kitűnik, hogy a kisgyűlés az ügyek legnagyobb részében részint első, részint másodfokon intézkedik (határoz), még pedig érdemlegesen, tehát intézkedése (határozata) nincs a törvényhatósági bizottság megerősítéséhez kötve. És ez természetes is, hiszen intézkedéseit főtisztviselői és a törvényhatóság egyetemének nagy gonddal kiválasztott képviselői a főispán elnöklete alatt teszik meg. így tehát minden irányadó tényező üdvös befolyása és a szakszerűség érvényesülése teljesen biztosítva van. Amellett a tárgyalás is mélyrehatóbb, mert a kevésszámú tag mindenike a legalaposabban kifejtheti véleményét és álláspontját. Mód és alkalom lesz arra is, hogy az elhangzott véleményeket a legalaposabban megvitassák. Ekként minden előfeltétele meglesz annak, hogy a kisgyűlés intézkedései és határozatai a jognak, az igazságnak, a méltányosságnak, tehát a legtisztább közérdeknek a szolgálatában álljanak, amit még az is fokozottabban biztosít, hogy a kevés tagból álló kisgyűlés tagjaival szemben a felelősség is fokozottabban érvényesülhet. Minthogy a kisgyűlés az állandó választmánynak egész ügykörét átveszi, természetes, hogy ezzel megszűnik az állandó választmánynak a szüksége is. Ugyanez áll a törvényhatósági városi tanácsnak a közgyűlési ügyeket előkészítő hatáskörére is. A városi tanács megszüntetésének indokait már az általános indokolásban ismertettem. JL 30. §-ho0. Az indokolás általános részében előadottak után — úgy hiszem — nem kell további érveket felsorolnom e szakasznál, amely a törvényhatosági bizottság feloszlatására ad jogot. Itt csupán arra kívánok röviden rámutatni, hogy a törvényhatósági városokra vonatkozóan a vármegyéktől eltérően rendelkezik a javaslat, amit a városok gazdálkodásának bonyolultabb volta inkokol. A feloszlatás jogának megadásával kapcsolatosan gondoskodik a javaslat arról, hogy az önkormányzati testületek indokolatlanul sérelmet ne szenvedhessenek. Azt hiszem, hogy a közigazgatási bizottsághoz intézhető panaszjognak megadása az önkormányzat szempontjából felmerülő minden aggályt el fog oszlatni. A panasz előterjesztésére jogosultak számát ezért kellett a nem tisztviselő tagok legalább egy harmadában megállapítani, mert nem lehet a bizottsági tagok egy kis töredékének tetszésére bízni annak megítélését, hogy a feloszlatás elrendelése az önkormányzatra sérelmes volt-e. A feloszlatás esetén az új választások megtartásának határidejét 6 hónapig és az esetleg szükségessé vált újabb feloszlatás esetén két évig el lehet halasztani. Ezek a határidők mint legszélső határok állapíttattak meg arra az esetre, ha a feloszlatásra, illetőleg az ismételt feloszlatásra alapul szolgáló okok súlyosságuknál fogva indokolttá teszik a törvényhatósági bizottságok működésének huzamosabb szüneteltetését. Az újra megalakult bizottság választott tagjai felerészének ugyanakkor kell kilépni, amikor a feloszlatott bizottság tagjai felerészének ki kellett volna lépni. Ez a rendelkezés .azt a célt szolgálja, hogy a feloszlatás után újra mégalakult törvényhatósági bizottság tagjainak három évenként ismótKépv. iromány. 1927—1932. XII. kötet. 11
