Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.
Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről
52 592. szám, javaslat a törvényhatóságra, hanem — a különböző kategóriák közötti arány helyes megállapítása ós egységes eljárás céljából - maga a törvényjavaslat határozza meg, hogy minden egyes törvényhatóságnak hány bizottsági tagja lesz. A tagoknak 2 /s részét vármegyékben a legtöbb adótfizető állampolgárok sorából, 2 /5 részét az összes választhatók közül választják, a fennmaradó 1 /s részt kitevő tagsági helyet pedig a szakigazgatás s a különböző érdekcsoportok képviselői foglalják el. Törvényhatósági városokban az említett kategóriák egy-egy harmadát alkotják a bizottságnak. Az imént említett tagokon kívül a létszám 5°/o-ának erejéig örökös tagokat választhat maga a törvényhatósági bizottság, amelynek tagjai közé tartoznak még a fontosabb hatáskörben működő törvényhatósági tisztviselők is. Ebb pl a vázlatos ismertetésből kitűnik, hogy a bizottság tagjainak túlnyomó része váksztás útján jut megbízatásához. Azt hiszem ezzel sikerült kielégíteni azokat a jogos követeléseket, amelyek az állampolgárok akaratánakköztestületek alakításában való érvényesülése szempontjából támaszthatók. Amikor ilyen számottevő engedményt teszünk a demokratikus szempontoknak, nem mulaszthatjuk el a közérdek parancsolta óvatosságot. Figyelemmel kell tehát lennünk arra, hogyha a törvényhatósági választást a szóles körű választói jog alapján minden korlátozás nélkül hajtanánk végre, ez a törvényhatósági bizottságok szellemi színvonalát veszélyeztethetné. Szélsőséges irányzatok lábrakapásának eshetőségével is számolnunk kell. Végül különösen gondolnunk kell arra is, hogy a törvényhatósági bizottságban a különböző hivatáshoz tartozók kategóriái megfelelő arányban jussanak képviselethez és így módjukban legyen az, hogy érdekeiket a bizottságban érvényesíthessék, illetőleg megvédhessék. Ez indított arra, hogy a törvényhatósági bizottság választott tagjainak körét két csoportra osszam. Vármegyékben a tagoknak 2 /s, városokban 1 /3 részét a legtöbb adótfizetők fogják választani saját maguk közül. Hangsúlyozni kívánom, hogy ilyen módon a nagy adók fizetése ezentúl egymagában nem lesz jogcím a törvényhatósági bizottsági tagságra, hanem csupán választójogot és választhatóságot biztosít a törvényhatósági bizottság egyik csoportjára .való vonatkozásban. Törvényhatósági bizottsági tagsághoz azonban jövőre a legtöbb adótfizetők közül is csak azok juthatnak, akiket megválasztanak tagoknak. A választás elve tehát itt is érvényesül, csupán a választók ós a választhatók köre van szűkebbre — a törvényhatóság legtöbb adótfizetőinek csoportjára — korlátozva. Ezt a megszorítást — meggyőződésem szerint — egyfelől a törvényhatósági bizottság színvonalának fenntartásához, másfelől a társadalom egy tekintélyes csoportjának jogos érdekeihez fűződő szempontok teszik indokolttá. Mert kétségtelen az, hogy az eddigi rendszernek, amely szerint a törvényhatósági bizottság fele részét az adójuk nagyságának sorrendjében felvett legtöbb adófizetők alkotják, volt egy — úgyszólván pótolhatatlan — előnye. Ezen a jogon rendszerint magasabb értelmi színvonalon álló higgadtabb, tárgyilagosabb értékes, konzerváló erő jutott az önkormáuyzati képviseletbe. Ilyen erőtónyezőre pedig a törvényhatósági közéletben jövőre is feltétlenül szükség van a végből, hogy a bizottságban a nyugodt megfontolás maradjon mindig túlsúlyban és ilyen módon esetleges túlzásokkal szemben biztosítva legyen az eredményes munkához szükséges nyugalom. De nemcsak a higgadt megfontolás érvényesüléséhez fűződő szempontok kívánják meg, hanem a méltányosság is azt követeli, hogy a törvényhatósági bizottságban legalább szószólóhoz jussanak azok, akik az önkormányzati
