Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-597. Törvényjavaslat a Lengyel Köztársasággal 1928. évi május hó 12-én kötött adóügyi egyezmények becikkelyezéséről

597. szám. 169 Article 3, L'impôt sur le revenu brut de toutes entreprises industrielles et commerciales est perçu par l'Etat sur le territoire duquel une entreprise a un établissement lui servant à y exercer son activité et même dans le cas où cette entreprise étendrait son activité sur le territoire de l'autre État contractant sans y avoir un établissement lui servant à exercer son activité. Sont aussi considérées comme entreprises industrielles et commerciales les établissements d'assurance, les établissements de transport ainsi que les institutions ayant les opérations de banque pour objet. Dans le sens de la présente Convention sont considérés comme établissements où l'entreprise exerce son activité, toutes organisations permanentes d'une entreprise dans lesquelles est exercée entièrement ou partiellement l'activité de l'entreprise. Sont surtout considérés comme établissements : les sièges des entreprises, les sièges de direction effective, les succursales, filiales, fabriques, ateliers, bureaux d'achats et de ventes, magasins, dépôts ainsi que toutes installations industrielles ou commerciales maintenues en vue d'y exercer l'activité de l'entreprise par l'entrepreneur même, ses fondée de pouvoir ou autres agents permanents ; aussi sont considérés comme établissements tous représentants permanents desdites entreprises. Si une même entreprise a des établissements sur le territoire des deux États contractants l'imposition sur les territoires de chacun de ces deux Etats contractants ne doit avoir lieu qu'à l'égard du revenu brut provenant de l'activité de l'établissement, situé sur le territoire de l'État respectif. En vue d'établir la répartition dudit revenu brut entre les deux Etats contractants les autorités financières des deux États contractants Képv. iromány. 1927—1932. XII. kötet. 3. Cikk. A bármilynemű ipari és kereskedelmi tevékenységből származó kereset abban az Államban vonandó tárgyi adó alá, amelynek területén a vállalatnak az üzleti tevékenység kifejtésére szolgáló üzlet telepe van, és pedig még akkor is, ha a vállalat tevékenységét a másik szerződő Állam területére is kiterjeszti a nélkül, hogy itt tevékenységének kifejtésére szolgáló üzlettelepe volna. Ipari és kereskedelmi vállalatoknak tekintendők a biztosítóintézetek, közlekedési vállalatok és azok a vállalatok is, melyek banküzletekkel foglalkoznak. A jelen Egyezmény értelmében üzlettelep az, ahol a vállalat tevékenységét gyakorolja, a vállalatnak minden a vállalati tevékenység egószbeni vagy részbeni gyakorlására szolgáló állandó jellegű berendezése. Üzlettelepnek tekintendők különösen : a vállalat székhelye, a vállalat vezetésének helye, a fiókok, leányvállalatok, gyártási helyek, műhelyek, bevásárlási és eladási telepek, raktárak, lerakatok ós egyéb az üzleti működés folytatására maga a vállalkozó által, ennek cégvezetője, vagy más állandó képviselője által fenntartott ipari vágy kereskedelmi berendezések, valamint az említett vállalatok állandó képviseletei. Ha ugyanazon vállalatnak a két szerződő Állam mindegyikében vannak üzlettelepei, akkor a két szerződő Állam mindegyike a hozadéknak csak azt a részét vonja adó alá, amely az illető Állam területén lévő üzlettelepen folytatott tevékenység által éretett el. A most említett hozadék adóalapjának a két szerződő Állam közötti megosztása céljából a két szerződő Állam pénzügyi hatóságai az adókötelesektől köve22