Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.
Irományszámok - 1927-594. Törvényjavaslat a külföldi kölcsönök felvételének korlátozásáról
148 594. szám. 2. §. Ebben a szakaszban elsősorban is annak a kimondása terveztetik, ami egy lényegileg azonos tartalmú minisztertanácsi határozathoz képest a kormányfelügyelet részére már eddig is biztosítva levő ellenőrzési jogkör alapján a gyakorlatban már amúgy is végre van hajtva, nevezetesen hogy a vármegyék, városok és községek külföldi értékre szóló vagy pengr értékre szóló, de akár közvetlenül, akár közvetve külföldről származó kölcsönt a belügyminiszternek a pénzügyminiszterrel egyetértőleg megadott előzetes engedélye mellett vehetnek csak fel, valamint hogy ilyen előzetes engedély nélkül külföldről származó kölcsön megszerzése cél jából még csak tárgyalásokat sem indíthatnak és ajánlatokat sem fogadhatnak el. Azonkívül ebben a szakaszban kimondatnék az is, hogy a fenti ékben» körülírt természetű kölcsönt ezek az önkormányzati hatóságok csak hasznos beruházásaik költségeinek vagy halaszthatatlanul sürgős szükségleteiknek fedezésére vehetnek fel. Esetleges félreértések elkerülése végett egyben annak kimondása is terveztetik, hogy a rendezett tanácsú városok és a községek az engedélyezést nem kérhetik közvetlenül a kormányfelügyeletet gyakorló miniszterektől, hanem előzőleg törvényszerű vagyonfelügyelő hatóságuk hozzájárulását is kieszközölni kötelesek. Végül reá kell itt még mutatni arra, hogy ennek a szakasznak ama rendelkezése — amely a részkötvény-kibocsátás útján felveendő külföldi kölcsönökre nézve félreértést kizáró módon kidomborítani óhajtja azt, hogy ily esetben a Magyar Nemzeti Bank véleménye is teltétlenül meghallgatandó — nem magyarázható akként, mintha ez a rendelkezés az említett önkormányzati hatóságoknak most már jogot kívánna biztosítani arra nézve, hogy kötvénykölcsön *útján fedezhessék hitelszükségleteiket A kérdéses rendelkezésnek e szakaszba történt felvétele tehát csupán a Magyar Nemzeti Bank vélemónyadási jogkörének precíz körülírását célozza. Önálló kötvénykibocsátásról természetesen csak Budapest székesfővárosnál lehetne szó, az »együttes kibocsátás« kifejezés alatt pedig az olyan kibocsátás értetik, amely a városok ós a vármegyék meglevő közös kötvénykölcsöneinek a mintájára a jövőben netán engedélyeztetnék. 3. £. Ez a szakasz annak a lehetővétételét kívánja szolgálni, hogy a kötvónykibocsátási üzletággal foglalkozó pénzintézetek egy egységes közös szervezetbe tömörülhessenek. Tekintettel arra, hogy az érdekelt intézetek a pengőértók behozatala óta kommunális kötvényeket még alig hoztak piacra, semmi olyan nagvobb nehézség nem látszik fennforogni, amely ennek a gondolatnak a megvalósulását lényegesen megnehezíthetné. Megjegyzem, hogy a magam részéről azt, hogy a kötvénykibocsátó pénzintézetek egységes tipusú kötvények kibocsáthatása érdekében közQs kibocsátó szervezetet létesítsenek, felette kívánatosnak tartanám, mert ilyen módon előreláthatólag jelentékenyen kedvezőbb feltételek mellett lenne lehetséges a közületek hosszúlejáratú hitelszükségletét biztosítani, mint aminő feltételek egyébként volnának elérhetők. 4. §. Ez a szakasz azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek mellett a kötvénykibocsátó intézetek közös szervezete létrejöhetne és működhetne. E szakasz rendelkezései egyébként nagyjában megegyeznek azokkal a rendelkezésekkel, amelyek az 1925 : XV. t-c. 1. §-ában találhatók. Ez utóbbiakkal szemben mindamellett lényeges eltérést jelentenek a jelen szakasz második bekezdésében kimondani tervezett szabályok, amelyek szerint a közös szervezet által kibocsátott kötvények fokozott biztosításáról a közös szervezet tagintézetei az 1928: VII. t.-c. rendelkezéseinek megfelelően tartoznának gondoskodni, még pedig oly módon, mintha a közös szervezetben
