Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.
Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről
114 592. szám. ** elfogadására valóban ugyanezek a hatóságok jogosultak, mint ahogy ezt az 1886 : XXII. t.-c. 1 §-a megállapítja. Ettől eltérően a fegyelmi eljárás alatt álló községi elöljárók, valamint segéd- és kezelőszemélyzeti tagok lemondásának elfogadása kérdésében — az. 1886 : XXII. t.-c. 103. §-a szerint — az eljáró tégy el mi hatóság határoz. Mindkét rendbeli tisztviselőkkel szemben egyöntetűen rendelkezik a javaslat 69. §-ának (9) bekezdése akként, hogy a fegyelmi eljárás folyamán a törvényhatóság első tisztviselőjének lemondását, vagy szabályszerű elbánás alá vonására irányuló kórelmét a belügyminiszter, a többi alkalmazottét a törvényhatóság első tisztviselője bírálja el; és az utóbbinak határozata ellett fellebbezésnek van helye a belügyminiszterhez. , Ez a rendelkezés az eljárás egyszerűsítését és az egyöntetűség biztosítását célozza, ami főleg olyan esetekben válhatik fontossá, amikor több tisztviselő ellen közös fegyelmi eljárás van folyamatban. A lemondásnak a szolga lati köteléket teljesen megszüntető hatásából szükségképen következik a 69. §. (10) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a lemondás esetében a tisztviselő ellen többé nincs helye fegyelmi eLjárásnak. A 70. §-hoz A fegyelmi eljáiás alá vont - tisztviselőnek állásától val6 felfüggesztése egyike a legjelentősebb kérdéseknek, amelyet egyfelől a közszolgálat szemszögéből, másfelől a tisztviselő erkölcsi és anyagi érdekei szempontjából kell lelkiismeretesen mérlegelni. A felfüggesztés következtében ugyanis szenved a közérdek, amikor a tisztviselőnek hivatali működése megszakad és feladatkörének ellátása vagy tisztviselőtársai közt oszlik meg, vagy azok elvégzése végett legtöbbször költséges helyettesítés útján kell gondoskodni. De szenved a tisztviselő is, még pedig az erkölcsi megbélyegzésen felül illetményei csorbulása révén is, és ez úton a tisztviselőre már mintegy előzetesen a vétkesség bélyegét sütjük, sőt — néha a fegyelmi büntetésnél issúlyosabb a hátrány, amely ebből a reá iiletmónyc-sorbulása révén hárul. Ezeknek a méltánytalan következményeknek a lehető elhárítása végett kell tehát pontosan megállapítani, hogy mikor van helye felfüggesztésnek, meddig jogosult azt fenntartani, és hogy a fegyelmi határozat súlyosságához mérten hogyan lehet jogellenes következményeit orvosolni, vagy legalább is enyhíteui. - A javaslat 70. §-ának (1) bekezdése írja körül, hogy mikor rendelhető el a felfüggesztés, és ennek indokaiul: 1. a fegyelmi vétség súlyos voltát, 2. a cselekmény megbélyegző természeté n, 3. a tisztviselő továbbmüködésének akár a vizsgálat eredményének veszélveztetése, akár valaminő helvrehozhatatlan kár szempontjából megengedhetetlenségót, végül 4. a bűnügyi vizsgálat elrendelését jelöli meg. Ezek az okok csak -általánosságban vannak felemlítve, az egyes konkrét eseteknek mérlegelése a hatóságoknak lesz a feladatuk. Míg az (1) bekezdése a körülírt esetekben csak megengedi, a (2) bekezdés már kötelezővé teszi a felfüggesztés elrendelését a tisztviselő önjogúságának elvesztése (gondnokság alá helyezés, kényszeregyesség vagy csődeljárás indítása,) továbbá bűnügyben történt vád alá helyezése vagy íőtárgyaiásra megidézés esetében, végül akkor, ha a még nem jogerős fegyelmi határozat, szolgálattól felmentés vagy hivatalvesztés büntetést állapít meg ellene. Mindezek az okok olyanok, amelyek méltatlanná vagy legalább is alkalmatlanná teszik a tisztviselőt arra, hogy hivatali állását a helyzet tisztázásáig ellássa.
