Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

108 592. szám. E törvényszakasz (15) és (i6) bekezdései a fizetési osztályokba való be­osztás, a magasabb fizetési fokozatokba és a magasabb fizetési osztályba­való előléptetés ügyében való intézkedésre hivatott hatóságokat jelöli meg. Azt hiszem, sem ezeket, sem a (17) bekezdésnek az eddigi állapottal meg­egyező rendelkezéseit nem kell indokolni. A (is) bekezdés megállapítja, hogy az előléptetést megtagadó törvény­hatósági bizottsági határozat ellen csak jogszabálysértés miatt és csupán az érdekelt tisztviselő, a főispán, vagy a tiszti ügyész fellebbezhetnek. Az érde­messég kérdését tehát ilyen esetben nem lehet fellebbviteli úton jogorvoslat tárgyává tenni. A tisztviselők létszámapasztása következtében tett intézkedéseket taka­rékossági szempontból nem lehet megváltoztatni. Ezért mondja ki a (19) bekezdés, hogy az A) és B) fizetési csoportokra vonatkozó rendelkezések érintetlenül maradnak. A (20) bekezdésnek az illetmények esedékességére vonatkozó rendelkezései után — amelyekhez nem keli magyarázat — a (21) bekezdés a tényleges­szolgálatban álló menekült tisztviselőkre is kiterjeszti a fizetésrendezóst, azzal az eltéréssel, hogy őket magasabb fizetési osztályba ezután is a belügy­miniszter léptetheti elő. Ebben a rendelkezésben az egyenlő elbánás elve­érvényesül azokkal szemben, akik vármegyéikből önhibájukon kívül mene­külni voltak kénytelenek. A 60. §-hoz. A vármegyei tisztviselők az állami fizetési rendszerű osz­tályokba vannak beosztva. Az egységes elbánás elve és az állandóság meg­kívánja azt, hogy ebben a tekintetben a törvényjavaslat törvényerőre jutása után az állami tisztviselőkre nézve beálló változások automatice kiterjedje­nek a vármegyei tisztviselőkre. Erről gondoskodik ennek a törvényszakasz­nak (1) bekezdése, amely biztosítja azt, hogy a vármegyei alkalmazottak jövőre is ugyanazokat az illetményeket kapják, mint az állami tisztviselők. A (2) bekezdés a fizetési osztályokba nem sorozott vármegyei alkalma­zottakra nézve tesz hasonló rendelkezést. A (3)'bekezdés szerint a vármegyei alkalmazottak illetményeit ezentúl is az államkincstár viseli. Az eddigi félre­értések megszüntetése végett szükséges volt itb kimondani azt, hogy olyan alkalmazottak után, akik a vármegyétől természetben kapnak lakást, az állam­pénztár lakáspénzt nem fizet. Ezzel kapcsolatban azonban véget kell vetni az. eddigi bizonytalan állapotnak, és határozottan meg kell állapítani, hogy tulaj donképen melyek a természetben szolgáltatott lakások, amelyeket a vár­megye jövőre térítés nélkül köteles átengedni. És hogy jövőre is biztosítva legyen az ilyen épületrészeknek lakásjellege, arról is gondoskodik ez a bekez­dés, annak a kimondásával, hogy a természetbeni lakásjelleg még akkor is csak a belügyminiszter előzetes jóváhagyásával szüntethető meg, ha a lakást az alkalmazott bármilyen okból elhagyja. A természetben kapott lakást a vármegye önként érthetőleg csak annak adja, aki tényleges szolgálatot tel­jesít. Ezért mondja ki ez a bekezdés, hogy nyugdíjas tisztviselő természet­beni lakását nem tarthatja meg és ha kivételesen mégis előfordulna, hogy ideiglenesen a lakásban marad, akkor lakáspénzét az állampénztárba kell utalni. A 61. §-hoz. Ennek a szakasznak rendelkezései indokolást nem kívánnak. A 62. §hoz. Ez a szakasz az ügyvédi, az orvosi és a műszaki képzettségű, vármegyei és városi tisztviselők mellékfoglalkozását szabályozza. A törvény­hatósági tiszti ügyész magánügyvédi gyakorlatára nézve eddig az 1886 : XXI. t -c. 70. §-a volt irányadó. E szerint a törvényhatóság engedélyével^ hivatásával összeütközésben nem álló magánügyködóst folytathatott, amennyi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom