Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.
Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről
106 592. szám. jövője szempontjából rendkívül nagy jelentőségű. A (3) bekezdésben találjuk meg ezt az intézkedést, amely a gyakornokok kinevezésének jogát kiveszi a főispán kezéből és a belügyminiszterre bízza. Ennek a rendezésnek okait az indokolás általános részében volt alkalmam ismertetni. Ezért itt csupán azt említem meg, hogy a (3) bekezdés arról is gondoskodik, hogy csupán olyanok maradhassanak közigazgatási szolgálatban, akik arra alkalmasaknak bizonyultak Ezentúl ugyanis a közigazgatási gyakornok két évig csak ideiglenes alkalmazott lesz, aki szolgálatától bármikor felmenthető. Csak a két óv eltelte után leliet a gyakornokot állásában megerősíteni, ha addig kifogástalanul szolgált. A központi kinevezés jogából folyik az is, hogy a belügyminiszter fogja beosztani a gyakornokokat az egyes törvényhatóságokba és őket bármikor át is helyezheti. A törvényhatósági tisztviselők túlnyomó részét ezentúl életfogytiglan fogják választani. Ilyen gyökeres változás indokolttá teszi, hogy a törvényhatóságok kinyilatkoztathassák hogy kiket akarnak állásukban életfogytiglan megtartani. Ez a rugója e §, (7) bekezdésének, amely általános tisztújítás megtartását rendeli el Ez különben már azért is indokolt, mivel vármegyékben az 1913:111, az 1914 : 'XLIX, az 1916 : XXX. t-cikkek és az 1923:11. t.-c. 19. §-a értelmében 1907 óta nem volt áLtalános tisztújítás. Az 1923: XXXV. t.-c. \ 15. §-ának utolsó előtti bekezdése szerint a menekült tisztviselőket a belügyminiszter* az általános tiszútjításig helyettesként bármely vármegyébe kirendelhette. E §. (*) bekezdése gondoskodik arról a megoldásra váró kérdésről, hogy az ilyen helyettesek abban az esetben, ha a tiszújításon meg nem választiák őket, nyugdíjban részesüljenek, még pedig annak: a törvényhatóságnak a terhére, amelynél legutóbb teljesítettek szolgálatot. Ez a megoldás megtelel a nyugdíj szabályrendeletek rendelkezéseinek. Az egyes vármegyék között fennálló viszonosságnál fogva ugyanis abban az esetben is a legutolsó szolgálat helyéül szolgáló vármegye volna köteles a nyugdíj terheiuek viselésére, ha a menekült tisztviselő nem az imént idézett törvény alapján törtónt helyettesítés, hanem rendes választás úján jutott volna az illető törvényhatóság szolgálatába. A 59. §-hoz. A vármegyei tisztviselők az 1904 : X. t.-c. óta állandóan az állami rendszerű fizetési osztályokba vannak besorozva. Az időközben létrejött jogszabályok csak módosítottak a beosztáson. A törvényjavaslatnak ez a §-a újra besorozza a vármegyei tisztviselőket fizetési osztályokba Amint az indokolás általános részében kitejtettem, a fizetési osztályokba sorozás ós a magasabb fizetési osztályokba való előlépés lehetőségének megállapítása körül a törvényjavaslatban kettős célzat nyilvánul meg. Egyik cél az, hogy azok a tisztviselők, akik a legfontosabb és fokozott felelősséggel járó vezető állásokat töliik be, ahol még beható társadalmi tevékenységet és ennek révén súlyos anyagi áldozatokat is kívánunk tőlük, kivételes elbánásban részesüljenek. Másik célja volt a javaslatnak, hogy a közigazgatási pályát megközelíthetővé tegye azok számára is, akik a kezdő állások csekély javadalmazása miatt eddig erre nem gondolhattak. Ebből az álláspontból kiindulva a törvényjavaslatnak ez a § a a vármegyének két legfontosabb tisztviselőjét, az alispánt és a főszolgabírót előnyösebb helyzetbe igyekszik juttatni. Az alispán ugyanis ezentúl az eddiginél rövidöbb időt tölt a VI. fizetési osztályban, mert 3 évi szolgálat után már az V. fizetési osztályba lép elő. A VI. fizetési osztályban bármilyen állásban eltöltött 6 év után pedig, korábban is előléphet az V. fizetési osztályba. A főszolgabíró, aki
