Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

$8 592. szám. csekély töredéke fog harmadfokú elbírálásra, tehát miniszter elé kerülni. Ez a jogegység biztosítását még fokozottabb mértékben megköveteli, valamint azt is, hogy valamennyi ilyen ügynek egy kézben összegyűjtése módot' és lehetőséget nyújtson arra, hogy az ilyen ügyekkel néhány előadó az ügyek megritkulása után is állandóan behatóan és szakszerűen foglalkozzék, ami lehetetlen volna, hogyha egyik-másik minisztérium elé ilyen kihágási ügyek csak szórványosan és elvétve, szintén ritkaságképen kerülnének. A javaslat 45. §-ának (2) bekezdése az 1901 : XX. t.-c. 14. §-ával helyezkedik szembe, amikor a községi bíróságok rendőri büntető bírói hatáskörét teljesen megszüntetni kívánja. A mai jogállapot az, hogy meghatározott kisebb értékű mezőrendőri, erdei és cselódügyi kihágásokat a károsult a községi bírónál is feljelentheti, amely esetben azok fölött a községi bíróság (a bíró az elöljáróság egy tagjával és a jegyzővel vagy helyettesével, kisközségekben a bíró az elöljáróság két tagjával) ítélkezik. A községi bíróság ítéletében meg nem nyugvó fél az eljárást a főszolgabírónál újra kezdheti, amely esetben az ilyen kihágások fölött az alispán végérvényesen dönt. Ebből kitetszik, hogy a községi bíróság eljárása ilyen ügyekben is csak fakultativ, vagyis a károsult fél tetszésétől függ, hogy a feljelentést a községi bírónál, avagy a rendes kihágási bírónál : a főszolgabírónál tegye-e meg. E szerint a főszolgabíró mentesítése nem feltétlen, hanem a feljelentők tetszésétől, tehát a véletlentől függ. A mellett — számolva a községi lakosság gondolkozásával — alig lehet kétséges, hogy a községi bíróság ítéletében mind a két fél csak akkor fog megnyugodni, ha a felek közt valaminő megegyezés jött létre, egyébként valamelyik bizonyára a főszolgabíró elé viszi az ügyet, tehát a főszolgabírót csak legritkább esetben mentesítjük az ilyen ügyektől. A községi bíróság előtt kezdett eljárásnak az az előnye, hogy az ügy az alispánnál végleges befejezéshez jut, a javaslat ama rendelkezésével szemben, amely a kihágási ügyekben is csak egyfokú fellebbvitelt kíván megengedni, jövőre nem jelent többé semmi előnyt. Minthogy pedig sem az ügymenet egyszerűsítését vagy gyorsítását nem jelenti, sem a hatósági, különösen a bírói tekintély növelésére nem szolgál, ha kontárokat engedünk a bírói jogkörbe, a javaslat a mai állapotot megváltoztatni ós a kis- és a nagyközségek rendőri büntetőbíráskodási jogkörét megszüntetni kívánja. Kétségtelen azonban, hogy a községi bíróság békéltetésével sok kihágási ügy jut békés befejezéshez, amely esetben az amúgy is jelentéktelen büntetés elmarad ugyan, de a hatóságokat is sok fölösleges munkától és zaklatástól kíméli meg. Ezt az előnyt a mainál fokozottabb mértékben kívánja biztosítani a javaslatnak az a rendelkezése, hogy az ilyen kis jelentőségű ügyekben nem teszi függővé a felek tetszésétől azt, hogy azokkal a községi elöljáróság foglalkozhassak és a kiegyezést megkísérelje, hanem kötelezően állapítja ^meg, hogy az ilyen kihágási ügyekben az eljárást a főszolgabírónál csak akkor lehet folyamatba tenni, ha a feljelentő igazolja, hogy a községi elöljáróság a felek kiegyeztetését sikertelenül kísérelte meg. Ezzel a községi elöljáróság beavatkozása valamennyi ilyen ügyre biztosítva van a nélkül, hogy az ítélkezés fontos jogát az erre kevósbbó alkalmas elöljáróságra bíznánk. A 46. §-ho0, A rendőri büntető bíráskodás körébe tartozó ügyekben a fellebbviteli.határidőt a rendőri büntetőbírósági eljárást szabályozó 65.000/1909, B. M. számú rendelet (Rbsz.) 169. §-a 15 napban állapítja meg.