Képviselőházi irományok, 1927. XI. kötet • 522-589. sz.

Irományszámok - 1927-560. Törvényjavaslat a hatásköri bíróság hatáskörének kiterjesztéséről és szervezetének módosításáról

560. szám. 317 ítélőbíróra átlag à felsorolt ügyeknek egyharmada, azaz évente mintegy 20 tárgyalás, 5—6 z£rt ülés és esetleg nagyobb számú ülésen kívüli elintézés jut azonfelül, hogy a teljes ülésen mindegyik ítélőbíró részt vesz. Ilyen alapon pedig a javasolt 1.500 pengő összeg az elnök, 1.000 pengő összeg pedig a hatásköri bíróság kúriai ós közigazgatási bíró tagjai külön munkájának díjazásaként egyáltalában nem tekinthető túlzottnak és nem túlzott a tanácsjegyző javasolt díjazása sem. Az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak, a Munkásbiztosítási Felsőbíróságnak és a legfelsőbb honvédtörvényszéknek a hatásköri bíróság eljáró tanácsában résztvevő tagjai részére a javaslat ülésdíjat kíván megállapítani, mert ezek a tagok nem rendszeresek, hanem esetről-esetre vesznek részt — megbízatásuk tartama alatt — a hatásköri bíróság bírói munkájában és ilyen működésüknek díjazásaként az ülésdíj a legmegfelelőbb. Az 1927. évben az Országos Földbirtokrendező Bíróságot érdeklő hat ós a munkásbiztösítási bíróságokat érdeklő két hatásköri összeütközés került a hatásköri bíróság elé; ennek megfelelően számottevő összeget kitevő ülésdíjról az Országos Földbirtokrendező Bíróság és Muakásbiztosítási Felsőbíróság hatásköri bírósági tagjait illetően nem lehet szó. • Elnök, összesen 16 tag ós egy jegyző díjazásáról lévén szó, 1.500 + 1.000 P X 16 + 600P= 18.100P a fedezethez szükséges, összeg. Ehhez hozzászámítva a legfelsőbb honvédtörvényszék, az Országos Földbirtokrendező Bíróság és a Munkásbiztosítási Felsőbíróság részéről megválasztott tagoknak ülésdíjait, a most megjelölt díjazások címén végeredményben mintegy évi 20.000 pengőnek évről-évre az állami költségvetésbe való felvétele mutatkozik szükségesnek. Azt az elvi kérdést, hogy a hatásköri bírósági tagságért külön díjazás jár, azért kellene törvényhoz ásila g és nem kormányrendelettel szabályozni, mert a hatásköri bírósági törvényjavaslat 3. §-ához fűzött miniszteri indokolás utolsó bekezdése azt az elvi megállapítást tartalmazza, hogy »mivel a javaslat ellenkezően nem rendelkezik, önként értetik, hogy a hatásköri bíróság tagjai külön javadalmazást nem kapnak«. Bonyodalmak elkerülése végett kívánatosnak látszik, hogy a tiszteletdíjak folyósításának időpontja a jövőre nézve a hatásköri bírósági ciklus kezdő és végpontjával összhangban állapíttassék meg. Ez a kérdés azonban, valamint az a további kérdés, hogy a tiszteletdíj előzetes vagy utólagos hányadokban, havonta, negyed-, vagy félévenkint, esetleg az egész évre kiterjedően egy összegben utalványoztassék-e, már a részletekre és a végrehajtásra tartozván, esetleges rendezésre váró egyéb kérdésekkel együtt célszerűen a végrehajtási rendelet számára tartható fenn. A 13. §-ho0. Az 1912: XXXIII. t.-c. 40. g-a a következőképen rendelkezik: »Ha az illetékességi (helyesen hatásköri) összeütközés a honvédség valamely parancsnoka ós a polgári büntetőbíróság között merül fel, a parancsnok a legfelsőbb honvédtörvónyszékhez jelentést tesz. Ha ez a polgári büntetőbíróság nézetét nem osztja, az utóbb említett bíróság felett álló legfelsőbb bírósággal lép a vitás kérdés eldöntése végett érintkezésbe.« Ebből a rendelkezésből megállapíthatóan a büntetőügyekben eljáró nem bírói jellegű honvédhatóságok hatásköri összeütközésre vezethető állásfoglalásának a legfelsőbb honvódtörvényszék az első bírája. Kívánatos a jövőben is lehetővé tenni, hogy a hatásköri bíróság mentesüljön olyan kérdések érdemleges tárgyalásától, amelyekben már a legfelsőbb honvódtörvényszék állásfoglalása kizárhatta volna a hatásköri összeütközés